Balázs Kovács Sándor - Deli Erzsébet: Kézművesek, népi iparművészek Tolna megyében. (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 1999)
„…a szépség kertjében…” (D. E. ) - 8. Perity Mihályné - 9. Kovács Józsefné - 10. Fehér Lászlóné
Perity Mihályné Kukucska Mária szövő (1896- 1986 Decs) A sárközi szőttes felélesztésének, újraalkotásának egyik legkiválóbb mestere. Az 1920-as években az Iparművészeti Társulat kérésére kezdett „cifra" szőtteseket készíteni, amelyekkel nagy sikert ért el 1929-ben Milánóban. Ettől az időszaktól kezdve rendszeresen részt vett a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara szervezésében a budapesti nemzetközi vásárokon, és személyes kapcsolatai révén a legkülönfélébb intézményektől és magánszemélyektől kapott megrendeléseket. Ez néhány hasonló felkészültségű asszonynak is biztosította az eladás lehetőségét. Amikor Szekszárdon, majd a sárközi községekben is megkezdődött a hímzés tanítása, Deesen Perity Mihályné is elvégezte a decsi népművészeti tanfolyamot. A háziiparos igazolványt is az elsők között, 1933-ban szerezte meg. Az Országos Iparegyesület kiállításain 1929-ben és 1932-ben ezüst, 1933-ban arany éremmel díjazták szőtteseit. A második világháború után folytatta művészi és árutermelő munkásságát. A Magyar Állami Háziipari Felügyelőség (Székesfehérvár) szekszárdi kirendeltsége megbízta a decsi földmüvesszövetkezet háziipari részlegének felelősi tisztével. A Sárközi Népművészeti Szövetkezet alapító tagja, ahova nyugdíjazása után is visszajárt dolgozni. Szőttesei kiváló technikai tudással készültek. Színezésében, a minta megválasztásában szigorúan ragaszkodott a sárközi szőttes hagyományaihoz. Szedett mintás szőttesein az uralkodó szín kevés feketével a piros. Leheletfinomságú szádái remekművek. 1954-ben népi iparművész, 1960-ban a Népművészet Mestere. Kovács Józsefné Kun Sára hímző (1909- 1999 Decs) A sárközi főkötőhímzés különleges és gazdag változatú öltéstechnikáját az 1930-as években, már csak néhány asszony ismerte Deesen. Kun Sára részt vett azon a tanfolyamon, ahol a község leghíresebb főkötővarrója, Szél Judit tanította a fiatalokat erre a régi technikára. O is tartott 1931 és 1936 között tanfolyamokat Deesen, Váralján, Zengővárkonyban. A legrégibb fekete, fátyolszerű finomsággal kivarrott főkötők öltéstechnikája igen gazdag. Viszonylag kevés főkötőt hímeztek a Sárközben színesen. Kun Sára ezt olyan mértéktartással alkalmazta, hogy ezzel is fokozta az aprólékos hímzés finomságának hatását. Kiváló értője volt a rojtozásnak és a gyöngyfűzésnek is. 1954-ben népi iparművész, 1960-ban a Népművészet Mestere. Fehér Lászlóné Gregority Katalin szövő (1919- 1996 Decs) 1952 óta dolgozott a háziipari szövetkezeti mozgalomban. Kiváló szaktudással tanította meg szőni a fiatalokat és fáradhatatlanul kutatott a Sárköz régi, már elfeledett szőttesmintái után. Szőtteseit kezdetben a tömör díszítésű, teleszedett madaras-csillagos minták ritmikus alkalmazása jellemezte. Az 1970-es években a derékaljak egyszerűbb, ugyanakkor jellegzetes csíkozott mintakincséhez fordult és azt használta fel falifutók, párnák, terítők és takarók készítéséhez. 1955-ben népi iparművész, 1963-ban a Népművészet Mestere.
