Balázs Kovács Sándor - Deli Erzsébet: Kézművesek, népi iparművészek Tolna megyében. (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 1999)

Kézműipari hagyományok Tolna megyében (B. K. S) - A vessző, gyékény, szalma, csuhé és más növényi nyersanyagok felhasználása

Kosárfonás, Závod 1969. áradással elöntött rétségeken, mocsarakban bőven termett gyékény, korán kifejlődött e vízinövény házi feldolgozása. Folyó- és állóvizektől távoli területeken a szalma, erdős dombvidéken emellett a megmunkálásra alkalmas fafajták hasítványainak és vesszőinek feldolgozása terjedt el. A zsellérek, akiknek a használatában nem volt telki állomány, és általában a jobbágyokénál kevesebb jószágot tartottak, a mezőgazdaságon kívüli munkával igyekeztek jövedelemhez jutni. A téli hónapokban az erdővágás, sás-, gyékény- és vesszőfeldolgozás nyújtott keresetet számukra. Azok a szegényparasztok, akik csak az esztendő meghatározott időszakaiban, keresetük kiegészítésére foglalkoztak gyékény- és sásfeldolgozással, paraszt specialisták voltak. Háziiparosnak azokat a gyékény fonókat, kosárkötőket stb. tekinthetjük, akiknek a munkájában az árutermelés döntő szerephez jutott. Ok nem csupán télen, hanem az év nagyobbik részében, nagy mennyiségben készítettek eladásra használati tárgyakat gyékényből, vesszőből vagy szalmából. A vesszőfonás több ezer éves, amit a sövényvagy paticsfalú házak ásatásokon feltárt maradványai tanúsítanak. A fal vázát földbe szúrt karók közé font vesszőfonadék alkotta, melyet mind a két oldalán agyagos sárral vastagon betapasztottak. Méhkas