Balázs Kovács Sándor - Deli Erzsébet: Kézművesek, népi iparművészek Tolna megyében. (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 1999)

Kézműipari hagyományok Tolna megyében (B. K. S) - Agyag - föld – és kőfeldolgozás, sármunkák

Szegedről visszament Kalocsára, majd Dunaföldváron ismerkedett a formák és színek világával. Hazajőve Szekszárdon Németh István bartinai műhelyébe szegődött el, aki igazi tálas volt. A családban továbbfolytatódott a fazekas mesterség, fia az ifjabb József, és unokaöccse, László is neves fazekas lett. A többgenerációs fazekas szakma a 20. században már alig talált követőkre. Ezt figyelhetjük meg a Németh-család esetében. A céhiratokban 1736 óta számon tartott Németh György és leszármazottai 1966-ig, Németh Lajos (1886-1966) haláláig forgatták a korongot. Ők tudták a legvékonyabb falú tálakat és tányérokat korongolni, ezért szívesen igénybe vette őket a Steig-műhely, ahol az anyag előkészítése után Németh Lajos kezéből kikerekedett a festésre és kiégetésre váró termék. Halálával a családban véget ért a több mint két évszázados mesterség. Szekszárdon fehéredényes habán ivadékok is megtelepedtek. A nagy hírre szert tett Steig család ősei Cseh-Morvaországból érkeztek. A szekszárdi tazekascéh irataiban mar 18^4ben szerepel Dániel Steig imbricarius (fazekas) a család első itt ismert őse, ki Szakcsról érkezett. Leszármazottai is fehéredényeseknek vallották magukat. Fia, Flórián 1873-ban Habán korsók Steig Istvántól Steig István fazekasmester, Szekszárd