Balázs Kovács Sándor - Deli Erzsébet: Kézművesek, népi iparművészek Tolna megyében. (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 1999)

Kézműipari hagyományok Tolna megyében (B. K. S) - Textil-, gyapjúfeldolgozás

értettek a varráshoz, hímzéshez, de a stafírung legszebb, ünnepi darabjait rendszerint a falvak varróasszonyai készítették. A férfiingek egyenes szabásúak, vállfoltos, pálhás bevarrott ujjúak. Az ing eleje, háta egy kettéhajtott darabból készült. Szélessége egy-egy szél, melyet nyaknál ráncoltak, s gallérral fogtak össze. Leginkább az ing elejére, vállára és kézelőjére került egy kis hímzés. Az ing elejét Felsőnánán és Kétyen a gomboláspánt két oldalán szélesebben hímezték. A női ingek kétféle szabással készültek. Más szabásúak voltak Nagyszékelyben, mások Felsőnánán. A Nagyszékelyben varrt női ingek anyaga is háziszőttes, csípőig finomabb, alja durvább vászon. Az ingek bevarrott ujjúak, pálhásak. Az ujj aljára került a hímzés, a vállán csak egy cm keskeny díszítéssel. Az ing elejének közepén van a hasíték 20 cm mélyen. A hasíték két oldalára rendszerint csak monogram került. A felsőnánai női ingeket is háziszőttes, finom kendervászonból varrták. Egyenes vonalú, rövid ujjú, vállfoltos, kézzel varrott ingek ezek. Finom kendervászonból készültek a. kötények, azsursorokkal díszítik a kötény teljes szélességét. Kalaznón, Gyönkön, Varsádon a széleit cakkosan huroköltés díszíti. Nagyszékelyen nyolc-tíz cm-es csipkét horgoltak az aljára. Minden stafírungba két-három kötényt fehéren hagytak (lakodalomra, dagasztásra), a többit Tolnán vagy Gyönkön a kékfestőknél befestették és márványosra mángorolták. A pólyavánkosok igen finom sifonból készültek, hasonló anyagból szabták a jegykendőket is. Ezeken a hímzéseken a subrika mintát sarkosan helyezték el. Finom, vékony hímzőfonallal szőtték be a kihúzott szálakat. Fehér sifonból állították össze a női sapkákat. Ezeket három részből szabták: egy nyaktól homlokig húzódó sávból és két egyformára szabott fül felett elhelyezkedő darabból. A subrika a középső részre került, a kész sapkát három cm szélesen körbe horgolták. A törölközők anyaga finom kendervászon. Keresztirányban a törölköző teljes szélességében varrták a subrika sorokat. Alatta, fölötte piros és kék színnel keresztszemes sorminták is vannak. Ezek felett monogram, vagy teljes név, virág, életfa, állat, kosár, baba, stb. figurákat varrtak keresztszemmel. Némelyik törölközőn évszám is szerepelt. Általában verset vagy közmondást hímeztek bele. Pl. „Morgen Stud hat Gold im Münk." Ez a magyar „Ki korán kel, aranyat lel" közmondás német megfelelője. A törölköző aljára horgolt csipke került. Ezek azonban csak a dísztörölközőkön voltak. A sióagárdi hímzés a legújabb stílusú hímzéseknek, a Kalocsa vidéki hímzés mellett egy másik színes változata. Ez sem nagy múltú, s él - bár kevéssé szembetűnően -, a hurkolással társult fehér lyukhímzés is. A színes sióagárdi hímzést fehér gyolcsból készült kézbevaló kendőkre, pruszlikokra, ingekre és ingelejekre varrták. Túlnyomóan laposöltéssel és szálöltéssel, lyukhímzéssel készült. Jellemzői a nagy hegyes, ívesen körülhurkolt cakkok, minden ívben egy-egy lyukkal. Acakkokat távolabbi lyuggalásos rozettákkal és szőlőfürtökkel töltötték ki. A korábbi elaprózott, tömött, sűrű kis minták helyébe egyre több rózsa és tulipán került, amelyek hol az új matyóstílust, hol pedig Kalocsa motívumait idézik. Színezésük azonban nem változott a mintákkal, megmaradt a sajátosan lila hatású kék-vörös keverékénél. A textilfeldolgozás másik ága, a kötélverés, mezőgazdasági igényeket elégített ki. A kötélverőkvcm többnyire olyan készítményeket, köteleket, kötőfékeket állítottak elő, amelyek elkészítéséhez speciális eszközök szükségesek, amelyekkel falusi parasztok nem rendelkeztek. A kötélgyártó a parasztoktól vagy kereskedőktől vásárolt kendert gerebenezéssel minőségileg különböző csoportokra választotta szét: első szálakender, szálakender, kóc. Termékeit ezekből az ún. fonó-, zsinórozó- és szálazógéppel állította elő több munkafázisban. Készítményeinek zöme mezőgazdasági eszköz, az állattartás és a közlekedés nélkülözhetetlen kelléke. A legnagyobb igénybevételnek kitett kötéláru, mint pl. az istráng, kötőfék, ru-