Balázs Kovács Sándor - Deli Erzsébet: Kézművesek, népi iparművészek Tolna megyében. (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 1999)

Kézműipari hagyományok Tolna megyében (B. K. S) - Fémművesség

A kovácsműhely különálló, szabadkéményes épület volt. Helyüket a 18-19. században megyei és községi utasítások szabályozták: a lakóházaktól és a gazdasági tárolóépületektói távol kellett lenniük, mert tűzveszélyesek voltak. Ezért kiszorultak a falu szélére, kellett a szabad tér a szekereknek és a lovak patkolásához. Szekszárdon még a két világháború között is a városból kivezető'utcákban voltak a kovácsműhelyek, a mai Béri Balogh Ádám utcában és a Rákóczi utca környékén. Az épület előterében fedett patkolószín volt, támpiHerékhez, hevederekhez kapcsolódó vaskarikákhoz kötötték a lovakat. A bejárattal szemben állt a kohó. Közepén két félkör alakú tűzicipó, bal oldalán a hűtővályú vízzel, benne a kukoricacsuhé pemet. Másik oldalán a tüzelőszén, kőszén, koksz, faszén, sokszor keverve is, benne a rakólapát, és a tűzinyárs, amivel a salakot tolták félre. A gázokat a füstsátor gyűjtötte össze és kivezette a kürtőn át a kéménybe. A falon a különféle méretű és száj kiképzésű tűzifogók és a vontatórúddal, kézzel vagy lábbal hajtott, körte alakú fújtató, mögéje dobálva a vásott vasdarabok, amelyek hevítéssel újra nyersanyagokká váltak. Előtte állt a lécből készült szerszámráma, benne a különböző kalapácsok. Az ajtó bal oldalán lévő fal előtt állt a kézzel hajtható fúrógép, az udvarra nyíló ablak előtt a keményfa lapú satupad, rajta a satuk. A satupad végén, a kohóval szemközt állt a szarvasüllő, a földbe ásott fátokén. Kétszarvú: az egyik kerek, a másik négyélű volt. A 19. századi inventáriumaink megörökítették a kovácsműhelyek szerszámkészletét. A bátaszéki Czéh János műhelyében a következő tárgyakat írták össze 1868. november 28-án: egy nagy vas üllő, 18 tűzi fogó, 10 forma, 5 kalapács, 27 „stempli" kalapács, 2 sróf vágó, 1 francia kulcs, 4 sróf kulcs, 7 ráspoly, 6 szegforma, több régi vas darab, 1 „federklóh", vésők és „turó masina", 1 patkózó kés, 1 vonókés és patkoló kalapács, 5 hosszú fúró, 1 Vaslábas (fotó: Gere) fujtató, 1 csöbör. A pilisi Cseh János hagyatékában volt 1882-ben: egy kovács fujtató, egy vasfúró állvánnyal, egy régi mázsa, patkoláshoz való szék, egy köröm véső, négy fűrész, két vonyó kés, „schatu" állvánnyal, a másik állvány nélkül, 9 véső, 26 likasztó vas, egy sróf metsző, négy szőlőmetszőolló, két tekerő sróf, egy régi dárda, tíz kasza, szecska metsző kés, bélyegsütő vas, 6 szántó vas, 2 köszörűkő, fogó vas, 2 kapocs vasból, 2 vas üllő, 1 kis üllő, 1 szekerce, 16 fűrész 1 nagy fűrész, ráspoly, sróf metsző, 10 kalapács, régi vasdarabok. A kovácsnak legkevesebb munkája január-február, június, október és november hónapokban volt, a legtöbb viszont áprilisban júliusban és szeptemberben. A nagy mezőgazdasági munkák idején kopott, törött a szerszám, szekér, ekevas. ilyenkor reggel négytől este, lámpagyújtásig dolgoztak két-három inassal. A kovácsmunka mellett legtöbben kis földjükön gazdálkodtak is, tehe net, hízót, aprójószágot tartottak. Művészetüket falusi házaink díszítő vasalásai, oromdíszei s a temetők kova csolt vaskeresztjei ugyancsak megőriz ték. Nem csoda, ha az ügyes kovácsol, aki még állatgyógyítással is foglalko zott, ördöngös embernek tartották. Kovács céh Tolna megyében a követ kező helyeken működött: Tamásiban * askotla (fotó: Gen)