Balázs Kovács Sándor - Deli Erzsébet: Kézművesek, népi iparművészek Tolna megyében. (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 1999)

Kézműipari hagyományok Tolna megyében (B. K. S) - Bőrfeldolgozó iparágak

ugyanúgy, ahogy a vargák szorították ki korábban a tímárokat. Ódivatú lábbelik, sőt bocskor készítésére álltak át, amelynek készítési jogát időnként a tímároktól igyekeztek elperelni, valamint az ócska lábbelik foltozását-javítását vették át. A nem divatos és szegényes lábbelik mellett, a vargák bőrkikészítő tevékenysége erősödött meg és vált általánossá. Már nemcsak a saját termékeikhez szükséges bőröket készítették ki, hanem a csizmadiák és a szíjgyártók számára is dolgoztak. A 18. századi Magyarországon a vargamesterség kétfelé osztódott. A magyar vargák bőrt készítettek ki csizmadiák és szíjgyártók számára, néha a régi tímárok módjára, fehéren-timsósan is. Ok is varrták a legegyszerűbb lábbeliket: a bocskort, a bakancsot és a régimódi sarut. Foglalkoztak ezen kívül, régi lábbelik javításával-foltozásával, saruk talpalásával és fejelésével. A német vargák finomabb, nyugati divatú lábbeliket készítettek: az új divatú sarut, női fűzős sarut, sarkos női cipőt, sarkos női csizmát, férfi-női cipőt és férfi-női papucsot. Elvégezték a saruk talpalását és fejelését is. A német vargák mestersége a 19. században lassan összemosódott a cipészekével. Tolna megyében önálló varga (cipész) céh működött: Szekszárdon 1726-tól, az ozorai és dombóvári uradalomban 1748-tól, Tolnán 1756-tól, Ozorán 1758-tól, Dunaföldváron 1775től, Hogy és zen 1782-től és Pakson 1812-től. A csizmadia mesterség a török hódoltság alatt terjedt el Magyarországon. Ók voltak azok, akik a tobakosok által kidolgozott szattyán és kordován bőrökből divatos csizmákat készítettek. A csizma készítésén és fejelésén kívül másfajta lábbeli varrásával is foglalkoztak, különösen amikor azok divatosak voltak: pl. a cipő, a papucs és ritkábban a bőrkapca. A csizmadia mesterség esetében figyelembe kell venni, hogy már nem a maga készítette bőrből dolgozott. A kordovánt és szattyánt - egykor timsós készítésű felsőbőröket - tímár vagy tobakos készítette, míg a csizma egyéb felsőbőreinek, a talpbőrnek készítője általában a tímár vagy a varga volt. A másik fontos jellemzője e munkának a fordított varrás. A talp visszájára varrták két tűvel létrafokszerűen az ugyancsak visszájára fordított felsőrészt. Ez a létrafokhoz hasonló varrás a talpba csak fél mélységig ölt, így a varrófonal nem kerül ki a talp járófelületére. A saroknál a felsőrészt nem varrták a talphoz ezzel a fordított varrással, hanem nyitva hagyták, és a csizmát - kissé benedvesítve - ezen a nyíláson keresztül fordították a színére. Ez a fordítás egy fordítófa nevű, rövid botfélével történt, és nagy erőt, ügyességet kívánt. A fordított-varrással csak egyetlen talpréteget lehetett a felsőrészhez varrni, így a fordított-varrott talpú lábbelik viszonylag könnyűek voltak. Az egyrétegű talp miatt, nehéz volt a csizma talpalása. Az elkopott talpat le kellett bontani, s az új talpat ismét fordított varrással felvarrni. A felsőbőr azonban ritkán bírta ki ismételten a kifordítást. A régi, fordított-varrott csizmák sarka vaspatkó volt. E vaspatkót nem a csizmadia verte fel a csizmára - vásárra menve, a vásáros ládába rakott csizmák vassarkai összekarcolták volna a szárakat -, hanem a vásárban a cigány patkolókovács. A csizmák sarka lassan bőrből rakott, majd fából faragott lett. A 19-20. század fordulójától kezdve, a csizma talpához már kezdték szögezéssel felerősíteni a felsőrészt. Ennek jellegzetessége, hogy talpa két rétegből: egy béléstalp-branzolból és egy járótalpból állt. Ennek a kimódoltabb variánsa az igen divatossá-népszerűvé vált ún. rámás csizma. Ez úgy készült, hogy a béléstalppal való találkozásnál a felsőbőr szélére egy keskeny bőrcsíkot varrtak. Ez volt a ráma, és ehhez szögezték a járótalpat. A csizmadiák a 17-18. században számos Tolna megyei mezővárosban népes céhbe tömörültek. Pl. Dunaföldváron 1828-ban 80, Szekszárdon 47, Pakson 34, 1873-ban Dunaföldváron 65, Pakson 67, Szekszárdon 51 csizmadiát írtak össze. A 20. századra számuk jelen-