Balázs Kovács Sándor - Deli Erzsébet: Kézművesek, népi iparművészek Tolna megyében. (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 1999)

Kézműipari hagyományok Tolna megyében (B. K. S)

ta. A kovácsok, lakatosok, bádogosok a hagyományos termelési profil mellett bonyolultabb, gyári eredetű eszközök karbantartását és javítását is elvégezték. Erősödött e szakmák szolgáltatási jellege. A fémeszközök mennyiségi és minőségi változása a műhelyek szerszámozottságára is kihatással volt. A hagyományos szakmákból kiváltak a gépészek, géplakatosok. A faipar felfutása mögött két szakmát kereshetünk: a már-már kihalt kádáriparnak a termőre fordult szőlők mellett való talpra állását, valamint az új háztípusokon belül a megváltozott bútordivatot követő asztalosokat. Az építkezések fellendülése hatással volt a kézművesek létszámának gyarapodására is. A ruházati és élelmiszeripar növekedése már az életmód lassú átalakulására utal. Fogyasztóként megszaporodott a polgári középréteg, a gazda- és iparosréteg is egyre többet költött polgári státusának kifejezésére. A házi fonás-szövés még nem ment ki a divatból, mégis a fehér háziszőttes viselet a parasztságnál is a gyermekruházatra, fehérneműkre szorult vissza, amint ez a századfordulón keletkezett hagyatéki leltárakból kiderül. Ahol kis tőkével iparba lehetett fogni, ott nagy a növekedés, mint a szabóknál, cipészeknél. A paraszti táplálkozás a 19. század második felének nehéz évei során minőségileg leromlott. A parasztság az önellátás beszűkülésével sem vált - pénz hiányában - fogyasztóvá. A sütőiparosok számának növekedése főleg a mezővárosokban arra mutat, hogy a házi sütés mégis visszaszorulóban volt. Velük együtt a hentesek és mészárosok szaporodása inkább a polgári réteg és az iparosok átalakuló életmódját tükrözi. /