Balázs Kovács Sándor - Deli Erzsébet: Kézművesek, népi iparművészek Tolna megyében. (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 1999)

„…a szépség kertjében…” (D. E. ) - 56. Vörös Mihályné

Vörös Mihályné (szül. Ivánka Teréz) tojás festő 1923-1998 „Születtem 1923. március 29-én, nagypénteken jómódú parasztcsaládból. Hatodik gyermek voltam, élő harmadik. Három gyermek meghalt, nem csecsemőkorban. Diftéria vitte el őket. Édesapám dunaszekcsői származású, anyai nagyszüleim és azok ősei mind bátaiak voltak. ... édesapám parasztember létére nagyon szeretett olvasni. A gyermekeit is mindig a könyv szeretetére tanította. Azt mondta: a könyv a legjobb barát, egy parasztember csak akkor tud művelődni, ha sok jó könyvet olvas. Mi mind a négyen megfogadtuk bölcs tanácsát." így kezdődik „Terus néni" önéletrajza, amit sajnos, csak kevéssel 1998. januárjában bekövetkezett hirtelen-váratlan halála előtt kezdett papírra vetni. „Tudja, olyan sok minden kikívánkozik belőlem: bánat is, meg öröm is" - mondta, amikor ennek a könyvnek az előkészületeiről beszélgettünk. Csak odáig jutott el, amit ő „életem talán legszebb idejének" nevez: A gyermekkor és játékai, a családi és természeti környezet, az iskolás évek, a nagylánykorba érés örömteli eseményeinek, szokásainak leírásáig. „Nagyon vágyódtam, hogy megtanuljak írni, olvasni. Hat évig jártam római katolikus elemi népiskolába. Jó tanítóim voltak. Becsületre, tisztességre neveltek. Még most is szeretettel gondolok rájuk. Legjobban az irodalom, történelem és a földrajz érdekelt, de rajzolni is nagyon szerettem." Táncolt, dalolt, színjátszókörbejárt. 16 évesen férjhez adták: „kikészítették másházára". Leánygyermeke akkor született, amikor férjét kivitték a frontra, ahonnan nem tért vissza többé. Nem volt még 20 éves, amikor hadiözvegy lett. Vörös Mihály né hímes tojásaiból