Vadas Ferenc szerk.: Ozorai Pipo emlékezete (Múzeumi füzetek Szekszárd, 1987)

Filippo Scolarinak, ismertebb nevén Pipo Spanonak élete (Domenico Mellini)

lippo Scolari kérlelésére, akinek érdemei iránta és családja iránt igen nagyok, mindenkinek megbocsát, az őt ért sérelmeket szívesen elfelejti, és emlékezetükbe idézte, hogy a jövőben nagyobb hűséggel legyenek, és szokjanak hozzá, hogy engedelmeskedjenek a kiválóbbaknak. Az őt megtámadó és megölni akaró Bugiatto Marinónak pedig, akinek előtte megtiltotta, hogy a többiekkel elébe járuljon, hasonlóképpen megbocsátott, megtiltva neki, hogy valamikor is megjelenjen előtte. Miután az összeesküvőket és lázadókat ismét kegyébe fogadta a király, és lecsillapodott a zendülés, Zsigmond Budára ment, ahol az összes nagyúr ünnepléssel és örömmel fogadta, s üdvözölte mint Magyarország igazi és törvényes királyát. Filippo Spano nevét pedig dicsőséges tettei miatt, és főleg amiért véget vetett egy ilyen kegyetlen háborúskodásnak, valamint kibékített mindenkit, egész országszerte ünnepelték, nagy tisztelettel vették körül, tekintélye pedig igen nagy volt. Mindamellett azonban sem a király, sem Filippo nem élhetett nyugalomban, mivelhogy Mohamed a török császár, mialatt a magyarok Zsigmonddal háborúskodtak, Bosznia felől Magyarországra lépett István szerb despota segítségével, akit később Zsigmond öletett meg, mivel több ízben föllázadt ellene, minthogy a török a rokonság reményét megcsillantva előtte, magához édesgette, végigdúlta és tönkretette azt a tartományt. így hát szükséges volt, hogy a király elbocsássa ama vidék összes urait, hogy menjenek, szerezzenek és állítsanak ki katonákat és kiáltassa ki, hogy egy meghatározott napon embereikkel a határnál legyenek. Mivel a kikiáltásnak mindenki készségesen engedelmeskedett, Zsigmond úgy gondolta, összecsap a törökkel és többi ellenségével, amikor eljön az ideje. Amikor megütköztek és mindenki Spano fővezérnek, a hadakozás mesterének a vezetése, valamint parancsnoksága alatt harcolt, akinek a király minden hatalmat megadott olyan nagy volt a vezér és a neki engedelmeskedő katonák bátorsága, hogy legyőzték, szétverték a barbár sereget, legnagyobb részüket megölték, és a király lett a győztes. Hogy megjutalmazza bámulatos bátorságáért Spanot aki előbb lett fővezér és győztes, minthogy egyszerű katona lett volna, és előbb lett a hadakozás, a háborúk megkezdésének és folytatásának nagymestere, minthogy csatába vagy akár könnyű csetepatékba keveredett volna, az egész sereg előtt a lovagi jelvények átadásával aranyrendes lovaggá ütötte: ami bátor erényéhez igazán illő és méltó jutalom volt, mert ezt csak a dicsőség tudta kielégíteni. Rábízta még Szerbiának, amit a töröktől Pippo segítségével ragadott el, valamint az Ister folyónak az őrzését: ennek a partján, minden útra és minden átkelőhelyre, amin keresztül be lehetett jönni Magyarországra és romlását okozni, Filippo őrségeket állított, és a határokat megerősítette úgy, hogy hol erősséget építtetett, hol néhány fatornyot állíttatott, hogy nyomorúságos és végtelen pusztulás nélkül nem lehetett semmilyen módon azokon a védhelyeken áthaladni. Mindezek után meghalt Róbert bajor herceg, aki császárságban Vencel cseh királyt Zsigmond testvérét követte, akit ügyefogyottsága miatt megfosztottak császári tisztétől, amit ő 22 évig, Róbert pedig 10 évig bírt. Zsigmondot választották császárnak 1410-ben, miután XXIII. János pápa érte fáradozott Ezért nem sokkal később elküldte Scolarit Itáliába azzal, hogy a pápától, a többi uralkodótól és köztársaságtól azt kérje, hogy minden bántalom és kár nélkül Rómába mehessen, hogy a szokás szerint a római főpap,a mi urunk Jézus Krisztus helytartója és Szent Péter utóda megkoronázza a császári koronával, és felruházza az Augustus névvel, amivel a császárt végső megkoronázásakor illetik. Ezen az útján