Vadas Ferenc szerk.: In memoriam Illyés Gyula (Múzeumi füzetek Szekszárd, 1985.)

Csányi László: Illyés hűsége

CSÂNYI LÁSZLÓ Illyés hűsége Az utolsó évek verseiből egyre gyakrabban hangzik fel a fájdalom, „fogy fényem" - mondja az Utolsó társakban, majd ezt: „Jönnek a hírek", s jönnek, valóbanjönnek új meg új hírek a test tartományaiból, s ahogy lépked tovább „hegyiútjain az idősödésnek", szaporodnak a híradások is a test esendőségéről, folyton szemben az elmu lássál, a nagybetűs Semmi közelében, azt is megtanulva, hogy „egyszeri a megszületés, de ezerszeres a távozás", s a megsokszorozott búcsúban a mulandóság mindig új arcát mutatja, vele száll a „dantei förgetegben", törmelékről törmelékre és töredékről töredékre lépkedve a napok szorításában, könyörtelenül szembenézve önmaga tényével: „kérded: jól tűröm-e?" S rávágja: „nem", majd tárgyilagosan hozzáteszi: „savat egy hete vérrel vegyesét hányok". Közben humora is átcsillan betegségei sötét hónapjain, hetein, napjain, mint a kórházi emlékkönyvbe rótt sorok mutatják: Egyik vagy másik Nemezis besúgása, amidőn az Úr szólított volt, hogy eleibe menjek, közbeszólt nejem is: nem vagyunk még à jour! Francia szavakat sző versébe, eljátszik a sorokkal, de ez a játék egyre komorabb lesz, Zrínyi, Berzsenyi, Petőfi emléke bujkál verseiben, Adyt variálja, mert „a kolumbustalan óceánon" a teljességhez keres társakat, miként egész életében s hasonlíthatatlan művészetében mindenütt. Megnyílik a táj is, poharat emel a tolnai völgy-vidékre, melynek derűs köszöntője mellé a Közügy záróbeszéde kívánkozik, válaszolva a Zrínyitől vett mottóra: „Hullj pajzsnak holtan is megszabdalt honodra." Válogatott versei 1962-es kiadásának ezt a címet adta: Nem volt elég, a hátrahagyott verseket bevezető nyolc sor, amit halála évében írt, ezt ismétli, bizakodva: „Nincs ok kétségbeesned, nincs még elég!" Soha nem volt elég, ezt mi tudjuk legjobban, mert mindenre volt szava s mindenre tőle vártuk a szót, ami Rácegrestől, Simontornyától Európa partjáig hangzott, hogy végül biztató üzenetté váljék: Úgy távozom, hogy itt leszek. Úgy omlok össze - talpra állok. Kihunyva élesztem a lángot.