Vadas Ferenc szerk.: In memoriam Illyés Gyula (Múzeumi füzetek Szekszárd, 1985.)

Csányi László: Illyés hűsége

Az életmű azonban, a XX. század s túl azon a világirodalom egyik legna­gyobb írói teljesítménye, már életében közkinccsé vált, itthon s a világban is, már amennyire a világ hajlandó azonosulni egy számára mindig távoli nép gondjaival és reményeivel. A Puszták népe végül valóban eljutott azokhoz, akiknek szánta, akiktől a folytatást várta, versek, regények, színművek, tanul­mányok kötetei építették az életművet s vele együtt a boldog legendát a rácegre­si pusztafiról, aki egyszer fölütötte fejét a könyvből s a felismerés nyári ragyogá­sában nyargalt meztéláb a közeli Sárszentlőrincre, ahol Petőfi élt. Mintha va­rázslat történt volna, a falu „ragyogni kezdett, aranypor hullt rá", s a gyerek­Illyés könnyekkel küzködve élte át a csodát, mert „Petőfi szelleme mindent be­ragyogott". Mi más csodát élünk át ezen a tájon, mert Petőfi mellett, most már minden időben, megváltoztathatatlanul, ott áll Illyés Gyula is, Sárszentlőrincen épp úgy, mint Ozorán vagy Szekszárdon, ahol 1962 nyarán, a Babits-ház udvarán ün­nepi beszéd helyett a Nunguam revertar zengő sorait szavalta el, Babits nevé­ben, saját hitvallásaként is. Ez a megnyugtatóan szép táj Vörösmarty, Petőfi versekkel van tele, s Ba­bitsot, Illyést adta nekünk és a világnak. Nagyon nagy hagyaték, soha nem lehe­tünk biztosak abban, hogy méltó örökösök vagyunk-e. A búcsúzó versek né­hány sora is felmentés helyett a mi felelősségünket növeli: Hihettem volna? Hogy a hon lesz birtokom? Örökölt örök tulajdonom! Magán-vagy ónom is. A Nehéz föld első soraiban Jelről" beszél, amit a „hajótlan hajósoknak, at­lanti idők feledettjeinek" kell adnia, s ezekkel a súlyos szavakkal lép be a magyar kötlészetbe: Bitorolt földből táplálkozik bokrom, bitorolt földből fakadtam ki én, Egy zsellérház udvarán, a grófi park mögött, vasárnap virradóra, Recsegő hajlások törték, edzették, növelték derekam. Két évvel később a Sarjurendbek-ben „magas küldetést" emleget, s ezt mondja, biztatásként és felhívásként: Mozdul a föld, törve-zúzva, tengerként megindul nemsokára. Lépjetek a hite-bátor énekes nyomába.

Next

/
Thumbnails
Contents