Vadas Ferenc szerk.: In memoriam Illyés Gyula (Múzeumi füzetek Szekszárd, 1985.)

Fodor András: Három főhajtás

utolsó, a búcsúzó mondat következik. Előre érzem a súlyát. Nem ok nélkül, mert így hangzik: „Lassan mégiscsak rátok marad az irodalom ügye, András, itt az ideje, vegyétek át a stafétabotot..." 1964. július 28. Testvérek In memóriám Illyés Gyula Ahogy sodródtunk ki a sötétbe a gyötrelmek közt szült reménnyel: valamit tán mégis elértünk! nyúltunk ösztönösen egymás karja után, csak úgy... balkézzel érintve a jobbat. Ültünk vonatban, szemközt. S szavaidból mint forró szökőkútból feltündökölt a vallomás a Másik Mesterről, aki nincs már, S arról, micsoda ördögi csapda kijátszani az egyik atyát a másik ellen. Álltunk a koporsónál, váll-vállhoz; szólítatlan véve magunkra múltat, jövendőt. De ki látta az esküt? Lehet, akkora árnyék zuhant ránk, hogy a testvéri arcok már sose fognak egyberajzolódni? (1983)