Vadas Ferenc szerk.: In memoriam Illyés Gyula (Múzeumi füzetek Szekszárd, 1985.)
Takáts Gyula: A kaposi tanítóképző hallgatóinak. Nálunk lett néha
Nálunk lett néha - Tinódit idézve -* Törököt se látott bürgerek nyomtatták késő híveik... Mikor már fűben táncolt rég a fej és kócsagtollról fénylett a halál... Mocsári gólyahír berki liliom árnyéka rajtuk... Metszették, cifrázták a hírt s a janicsár-bakák, basák, agák - akár egykor a katonák Krisztus keresztje alatt nemcsak köntösét, elosztották egy szálig a körmöci aranyat. így volt... És ez!... És itt, ahol lakom! A világ szeme is itt e kis ösvényeken, e berken, ahol mint béka ült és most is ül a vár... Ahol már bástya sincs... A nagy csaták helyén magyar emlékmű erre nem divat... Csak tört pipák füstölnek mély tőzegláp alól és fekete, hegyes karók zord sorfala alatt vonul - vonult vesztőhelyére hajdú, hal... * Simontornya várában Illyés Gyula ünnepén, mert a magyar költők mindig végvárban és mindig harcolva éltek.