Vadas Ferenc szerk.: In memoriam Illyés Gyula (Múzeumi füzetek Szekszárd, 1985.)

Takáts Gyula: A kaposi tanítóképző hallgatóinak. Nálunk lett néha

Törött tálak narancstalan kínálják rajzos arabeszkjeik. Fagyott tevék napot-kiáltó csontja, koponyája bőg s kék lánggal gyújt rá a lidérc... Akkor nem volt csak hazai a tett, a vers!... Velence, Róma, Madrid, Bécs e huszárvárakon, nálunk lett néha európai. És zeng és peng azóta is a húr, a hír; latin, török, gót, cirill betűk dandárai viszik, mert négyszáz év, vagy épp a tegnap itt mindig oszthatatlan egy. Nem ő, a nyíllal átvert, - ezzel itt mind kérkedhetett! a csonkakezű lantverő Sebestyén volt nálunk a Szent! Átfordított kerékvetők, égő hidak, árkok között a Zöld lovas azóta is zörög. Feltörthátú gebén vérző patáival feltört pecsét üget. így mester itt és így mesteri a költő és a dal!