Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 39. (Szekszárd, 2017)
Máté Gábor: Tanúvallatás a Dél-Dunántúl 1683–1685-ös elpusztításáról (Forrásközlés)
hozom az eredeti, betűhív alakot. A többértelmű szavak esetében is így jártam el. A szövegben nagyon kevés volt az olvashatatlan szó, az ilyen, nehezen megfejthető szavakat kérdőjellel (?) jeleztem. A mondatszerkezeteket igyekeztem mindenütt megtartani, csak ott módosítottam rajta, ahol az értelmezést rendkívül megnehezítette az eredeti szórend, de ilyenre nagyon kevés esetben került sor. A településneveket átírtam a mai helyesírásnak megfelelően, ám nem toldottam hozzá a 18-20. század során kapott elő- és utótagokat (pl. a mai Siófok Fokként szerepel). Fontos azonban leszögezni, hogy az iratban említett falvak sokszor nem azonosak a mai, azonos névvel rendelkező faluval, mert a felszabadító háborúk és a Rákóczi-szabadságharc során sokuk más helyen épült újjá. A településekről külön mellékletet állítottam össze, melyben helyet kapott a betűhíven lejegyzett településnév is. A vezetéknevek esetében ellenben megtartottam az eredeti alakot, tekintve, hogy a családnevek gyakran megtartják régies alakjukat; reményeim szerint így a vezetéknevek a történeti, illetőleg genealógiai kutatások számára is jobban hasznosíthatók lesznek. Problémásnak bizonyult ugyanakkor a helynévi eredetű vezetéknevek elhatárolása a származást, lakhelyt jelölő -i képzős melléknevektől. Noha ebben a korban már nyilvánvalóan állandó személynevekkel (is) számolhatunk, a katonatársadalomra és az ide-oda költöző parasztságra különösen jellemző volt a névváltás vagy az elrejtőzést szolgáló váltott névhasználat. Erre egyébként a szövegben szereplő, kinyilvánítottan többnevű (a - másként - szóval jelzett) példák is felhívják a figyelmet. Az iratban szereplő, formailag szeménynévnek tűnő nevek egyáltalán nem biztos, hogy az állandósult személynevet tükrözik. Az átírásnál azonban az alapelvem az volt, hogy a keresztnév előtt álló, helynévből származtatott névalakot vezetéknévnek (Csokniai Jancsi) fogadtam el. Amennyiben ez elé még egy hasonló szóalak is társult, ezt már származást jelölőnek vettem és kis kezdőbetűvel írtam (keszthelyi Csokniai Jancsi). A központozást a mondatok értelmének megfelelően alakítottam át. A számneveket nem egységesítettem, megtartottam a szövegben szereplő írott és számmal kifejezett alakokat is. Zárójelbe tett felkiáltójellel (!) a szokatlan vagy nehezebben érthető szóhasználatra hívom fel a figyelmet, jelezve, hogy nem átírási hibáról van szó. A nem közismert szavak magyarázatát lábjegyzetben adom közre. FORRÁSKÖZLÉS Primo9 kihez, micsoda lopásokat, marhahajtásokat, orgazdaságokat, gyilkosságokat, ház- és pincetöréseket, átállásokat és egyéb gonoszságokat tud, látott avagy hallott a tanú? Secundo10 tudja-e, látta-e, hallotta-e a tanú az elmúlt időkben, de kiváltképpen az elmúlt 1684. esztendőben, ki volt kezdője, indítója, szabadságadója, a Somogyságnak és a Balaton mellékének elrablásának és pusztításának, Dombó vára felverése után a falukat kik gyújtogatták, azoknak kik s hová valók voltak előttük járói, kalauzai, kótyavetyései, az onnét hozott jókból és portékából a Somogyról hajtott ökrökből, lovakból, az egyébféle marhákból kapitány uraimék, más tisztviselő uraimék és egyéb kik, és mennyi részt avagy pénzt vettek, és a marhahajtók mit fizettek, azon jókat és marhákat tudva kik vették meg és kik kereskedtek? Tertio11 tudja-e, látta-e, hallotta-e a tanú, hogy a Somogyon és más helyeken a szegénységet kik, s hová valók kínozták tűzzel-vassal, és a marhakereső szegény embereket kik ölték, verték, vagdalták? Quarto12 tudja-e, látta-e, hallotta-e a tanú az ilyen hatalmaskodók, marhahajtók és szegénységkínzók miatt a Somogyon és a Balaton mellett hány falu pusztult el, s azon faluk kiké, és mely mél- tóságos uraké voltak, tudják meg, kérdezzék ki, szerezzenek róla bizonyságot az előbbiekről, és a 9 először 10 másodszor 11 harmadszor 12 negyedszer 405
