Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 39. (Szekszárd, 2017)
Kovacsóczy Bernadett: Alsónyék–Elkerülő út 2. lelőhely avar kori temetője I.
darabja hullámvonallal díszített.”8 Az általa említett szőlőskert helye nem azonosítható, de a jelen terepviszonyokból ítélve nem egyezik a most tárgyalásra kerülő lelőhellyel. Az 1980-as években Gaál Attila és Szabó Géza megkezdték a szekszárdi járás, benne a Tolnai-Sárköz régészeti felmérését. A tervek szerint egy kötetben jelentek volna meg a kutatás eredményei, de kötet nem készült el, a dokumentáció nem fellelhető, csak a Wosinsky Mór Múzeumban őrzött l:10000-es térképek őrzik a megtalált s bejelölt lelőhelyeket. A jelen tanulmány témájául szolgáló lelőhelytől északra - a terepbejárási adatok alapján szinte teljesen biztosan annak folytatásában - jelöltek Sárköz 45. néven egy kisebb, északnyugat-délkeleti irányban nagyjából 300 méter hosszan elterülő lelőhelyet, egy ismeretlen korúnak meghatározott telepnyomot. Leletanyag híján a keltezés bizonytalan, de feltehetőleg az itt tárgyalt lelőhelynek valamely korszakában itt élő közösség településének folytatásáról van szó. Az M6-os autópálya építését megelőző terepbejárások során a most tárgyalt területen a felszínen régészeti leletanyag nem jelentkezett, de a közeli, ismert lelőhelyek miatt a területet szondázó kutatásra jelölték ki. 2008 tavaszán a szondázások során bizonyosodott be, hogy a terület lelőhely, s az 5603. és 56. számú utak csomópontjában temetőrészlet húzódik. A feltárás 2008-2009-ben zajlott, melynek során 720 régészeti objektum került elő, köztük neolit település és temető, rézkori temető, bronzkori település és temető, vaskori település és temető, római kori település, hun kori temető, valamint avar kori település és temető részletei. TÁJRÉGÉSZET Az ADAM adatait térképre vetítve látható, hogy az avar korban a Duna mente Tolna és Baranya megyei szakasza végig lakott volt. Ezek a lelőhelyek egymástól nagyjából egyenlő távolságokra követték a Duna vonalát. Kivétel ez alól a mai Gemenci Tájvédelmi Körzet területe, amely a folyószabályozások ellenére még ma is gyakran kerül víz alá. Ezen a vízjárta szakaszon az ártér egyfajta védőövezetként funkcionálhatott, ahol már az őskortól kezdve szigetszerűen, csak a magasabb pontokon volt lehetséges a megtelepedés. Ezt a gazdag régészeti leletanyag is bizonyítja. A Tolnai-Sárközben kutatott, feltárt lelőhelyekről - hasonlóan az alsónyékihez - általánosan a neolitikum, a rézkor, a bronzkor, a vaskor, a római kor, a népvándorláskor és a középkor emberének telepei és temetői ismertek. Az árteret itt a letelepedésre alkalmas területtől néhány méter magas tereplépcső választja el. Ehhez a lépcsőhöz igazodik az alsónyéki lelőhely is, ásatási és terepbejárási tapasztalatok alapján. A lelőhely szélét nyugaton, a felszínen gyűjthető leletanyag elfogyása alapján le lehetett határolni. Kelet felé haladva a tereplépcső fokozatosan ellaposodik, így éri el a mai temető területét. Leletanyagot egészen a temető kerítéséig, dél fele haladva az Alsónyékre vezető útig, az út déli oldalán nagyjából 100-120 méteres sávban lehet gyűjteni egészen a Lajvér-patak töltéséig (2. tábla). A tereplépcsőtől egészen a Szekszárdi-dombság vonulatáig viszonylag síknak mondható a terület nyugati irányba. A tereplépcsőtől nagyjából 200-220 méterre, a lelőhelynek a vízjárta területtől legtávolabb eső pontján - s talán a legmagasabb fekvésű részén - alakították ki a temetőt. Tájrégészeti szempontból Alsónyék és környéke nem vizsgálható önállóan. A műholdképen (1. tábla) is jól látható, hogy egy nagyobb, ha nem is tájegységnek, de egy zárt földrajzi egységnek a része, ami túlnyúlik a szorosan vett Tolnai-Sárközön. Valóban zárt ez az egység, amelyet minden irányból természetes határok védenek, öveznek. Kijáratot észak felé a szabályozás előtti Duna - a mai Taplósi-Holt-Duna és a Kabszeg-tó - és a Szekszárdi-dombság északi nyúlványa jelenthetett, amelyek itt kapuszerűen leszűkíthették, s ezáltal jól védhetővé tették ezt a kijáratot északra, a Mezőföld felé. Talán éppen a kedvező földrajzi viszonyoknak tudható be az is, hogy Szekszárd és környéke az 8 WOSINSKY 1896, 864. 97
