Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 39. (Szekszárd, 2017)
Kovacsóczy Bernadett: Alsónyék–Elkerülő út 2. lelőhely avar kori temetője I.
területén található, amelynek részei a mai Dunaszentgyörgy, Gerjen, Fadd, Tolna, Bogyiszló, Mözs, Őcsény, Decs, Sárpilis, Alsónyék, Bátaszék, Báta, Pörböly települések és azok környéke2 3 ,A Tolnai-Sárköz felszínét a magasártérbe is mélyült, természetes folyamatok és mesterséges beavatkozás hatására feltöltött és feltöltődő morotvák kusza hálózata szövi át. A terület belvízveszélyes, a szabályozásokig nagy felszíneket foglaltak el az időszakosan mocsaras felületek.”2, A terület időszakos folyóvölgyekben gazdag, ezek által erősen tagolt, csapadékosabb években, vagy magas dunai vízállás, árvíz esetén ezek a morotvák ma is víz alá kerülnek, így korlátozva a mezőgazdasági művelés alá vonható területek kiterjedését.4 A Tolnai-Sárköz mai napig élő vízfolyásai a Lajvér-patak és a Szekszárd-Bátai-főcsatorna, csekély vízhozamukkal nem játszhattak túlzottan jelentős szerepet a terület geomorfológiai jegyeinek, jellegének kialakításában, ám a mindennapi élethez és a megtelepedéshez elengedhetetlen vizet biztosíthatták az itt élők számára. A terület teljes mértékben a Duna ártere,5 így a sárközi emberek életét a mai napig meghatározza a vízfolyás, ami keletről, Pakstól Bátáig, 67 km hosszan határolja ezt a vidéket.6 A folyó mint természetformáló erő egy minimum 3-4 (például Alsónyéknél), de néhol akár 5-6 méteres (például Tolnánál) tereplépcsőt alakított ki, ami elválasztja a megtelepedésre alkalmas és a vízjárta területeket. Manapság, a szabályozások és gátépítések hatására a korábbi vízjárta területek jórészt vízmentessé váltak, de csapadékosabb években azért a víz megjelenik az alacsonyabban fekvő részeken. Az itt észak-déli irányban folyó, a szabályozás előtt ezen a szakaszon erősen kanyargó, akkor és most is hatalmas ártérrel bíró Duna (1. tábla) szabályozása után Őcsény, Decs és Alsónyék térségében az árteret nem vonták teljes egészében mezőgazdasági művelés alá, s nem is építették be, hanem itt jött létre a Gemenci Tájvédelmi Körzet a hatalmas ártéri erdeivel és természetes élővilágával.7 Ez a természeteshez közeli állapot nagyban segít rekonstruálni a szabályozás előtti állapotokat, s vizsgálni azt, hogy milyen lehetett az élet a Duna mente eme szakaszán. Másrészről az erdő áthatolhatatlansága jól szemlélteti annak hajdanvolt védő funkcióját is. A folyó közelsége tehát védelmet nyújtott, de viszonylagos távolsága feltételezhetővé teszi - s erre mind a most tárgyalandó temető, mind a későbbiekben feldolgozandó, a temetőhöz tartozó településrészlet objektumainak leletanyaga a bizonyíték, amelyből hiányoznak a jellegzetes, halászathoz szükséges használati eszközök -, hogy a halászat nem játszott jelentős szerepet az itt élő közösség életében. Az ártéri erdő vadállománya viszont mind a táplálékszerzéshez (vadászat), mind a háziipar számára szolgáltathatott nyersanyagokat. KUTATÁSTÖRTÉNET A legkorábbi ismeretek alsónyéki népvándorláskori lelőhelyet illetően Wosinsky Mórtól származnak. Ezt írja:,Alsó-nyék határában, a »szőlőskert« nevű, magányosan álló dombon, melyen bronzkori lakások és urnatemető van, néhány népvándorláskori edénytöredéket is találtam, melyek némi érdekes adatot szolgáltatnak e kor keramikájához. Az egyik próbaárokban találtam a halom déli végén egy helyet, mely népvándorláskori tanyának bizonyult. Itt vastag vesszők közé tapasztott s keményre égett sártapasz-darabokat, egy vasból készült (12 ctm. hosszú), köpüs lándzsát, egy átfúrt állati hátgerinczet, egy kúp alakú gombban végződő födőnek csúcsát, két agyag gyöngyöt s temérdek edénytöredéket találtam. Ez utóbbiak mind iszapolt agyagból korongon készültek, néha ujjnyi vastagságúak s óriási terjedelműek. Az egyik nagy edénynek agyagja graphittal kevert s felületét sűrű hálózatú karczolatok borítják. Az egyik ujjnyi vastag edénynek oldala átlyukasztott, többnek 2 MKK 1990, 54. 3 MKK 1990, 53. 4 MKK 1990, 55. 5 MKK 1990, 54. 6 MKK 1990, 55. 7 MKK 1990,57. 96
