Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 39. (Szekszárd, 2017)
V. Kápolnás Mária: A Szekszárdi Kaszinó nyári pavilonja
hideg idő beköszöntővel a katonai tartalékkórház raktárait helyezték el a nyári pavilonban.21 1916 tavaszán már látszott, hogy hosszas háborús berendezkedésre van kilátás, ezért a választmány májusban kezdeményezte, hogy a nyári pavilonból vigyék el a raktárt, melyet a katonaság az igazgatóság értesítése nélkül foglalt el. Több ötletük is volt, hol lenne jobb helye a raktárnak: a városháza nagytermében, iskolákban vagy más egyesületeknél, konkrétan a múzeum épületét is ajánlották a városnak. A polgármester nem támogatta a raktár áthelyezését, mondván, a múzeum túl nedves és nem használható. Ekkor a választmány felajánlotta az az épület kettéválasztását, hogy legalább a biliárdasztalt el tudják helyezni. „A Kaszinó konfliktusa a várossal. A szekszárdi Kaszinónak meglehetősen izgalmas választmányi ülése volt az elmúlt héten. Elkeseredéssel tárgyalták a Kaszinó nyári pavilonjának ügyét, amelyet jelenleg katonai raktárnak használnak, úgy, hogy az intelligens közönség teljesen el van zárva, a város egyetlenegy nyári üdülőhelyétől. Többen felszólaltak. Valamennyien érthetetlennek találták a városi hatóság makacskodását, hogy ezt a helyiséget kiüríteni nem akarja, holott az előzékeny katonaság szívesen hurcolkodnék más helyre is, mert teljesen belátja a Kaszinó igazát. Egyik felszólaló azt is felemlítette, hogy a Kereskedelmi Kaszinó, a Kath. Olvasókörök szintén így ki vannak szolgáltatva katonai célokra, csak éppen a polgármester úr elnöklete alatt álló Polgári Olvasókör élvezi a beszállásolástól való teljes mentességet. A hosszú ideig tartó vitának végre is az az egyhangú határozat lett az eredménye, hogy a Kaszinó nem tűri a városi hatóság eme teljesen megokolatlan eljárását, de fellebbezéssel él az alispánhoz a sérelmes polgármesteri határozat ellen’.’22 Keresetüket azonban az alispán is elutasította, így 1916 nyarán egyáltalán nem tudták használni a kerti pavilont, amit ősszel ürítettek csak ki az erdélyi menekültek számára, akik azonban mégsem érkeztek tömegesen, erre a célra nem kellett felhasználni.23 „Meg kell még emlékeznem kerti pavillonunknak katonai raktár céljára történt lefoglalásáról, mely annak használatát az egész nyári időszak alatt lehetetlenné tette. Nem térek ki az eléggé ismeretes és a választmányt több ülésen át foglalkoztatott ügy részleteire, csupán annyit kell az igazsághoz híven megjegyeznem, hogy a havi kezelésből eredő jövedelem szegényesen alakult képe egyáltalán nem ad igazat azoknak, a kik a pavilion ezen elfoglaltságát a kaszinó anyagi érdekeit nem érintő, ártatlan körülménynek igyekeztek minősíteni. A kaszinó tehát egész nyugodt lélekkel könyvelheti ezt is azon áldozatok lapjára, melyeket a háborús helyzet hazafias szempontjainak hozott. A pavillonnak már az őszi időszak elején bekövetkezett kiürítése után azt elosztó állomásnak engedtük át az idevárt erdélyi menekültek elhelyezésére: azonban a menekültek nagyobb tömegei elmaradván e czélból igénybe nem vétetett’.’24 A háborús évek egyre több nehézséget jelentettek, az őszirózsás forradalom Nemzeti Tanácsa 1918 novemberében bezáratta a kaszinót, melyet a városi rendőrkapitányság segítségével sikerült néhány hónappal később kinyittatni. A tisztújító közgyűlésen Bodnár István számolt be az előző évről: „A letűnt 1918. év is a háború jegyében zajlott le. A hajdani, pezsgő, eleven egyleti élet helyett üres, vagy gyéren látogatott termek, megritkult kártya- s álmosan gunnyasztó biliárd-asztalok, eltagadhatatlan stagnálás, sőt visszafejlődés nem egy téren, s a kényelmi igényeknek kényszerült redukálása és ki nem elégítése miatt a kaszinó gyér látogatóinak lelkében bizonyos elégedetlenség’.’25 21 BODNÁR 1942,142-143. 22 Tolnavármegye és a Közérdek 1916. jún. 2. 2. 23 MNL TML Szekszárdi Kaszinó Választmányi ü. jkv. 1916. máj. 13. máj. 18. júl. 26. 24 MNL TML Szekszárdi Kaszinó rendes évi közgyűlése 1917. jan. 28. Dr. Kramolin Gyula ügyvezető igazgató jelentése. 25 BODNÁR 1942,146. 605
