Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 39. (Szekszárd, 2017)
Losonczy Tóth Árpád: A felsőnyéki Magyar család krónikája, 1830–1869
uradalom, s személy szerint Batthyány-Strattmann herceg határozott tiltakozása miatt végül is nem járt sikerrel, maga az elképzelés is csak tovább öregbítette a Felsőnyéken amúgy is nagy tiszteletnek örvendő Magyar István hírnevét. Nem véletlen, hogy igen sok fiatal jobbágy- és zsellér házaspár kérte föl őt, házastársával együtt, hogy születendő gyermeküket keresztvíz alá tartsa. Szerencsés megtiszteltetésnek vették, ha az idősödő házaspár elfogadta fölkérésüket.71 A falu jobbágyaihoz képest életrevalóbb, leleményesebb és ügyesebb, s kivételesen szerencsés volt. A 19. század második felének magyarországi viszonyaihoz, az itteni átlag életkorhoz képest kivételesen szép kort élt meg. Noha fia és unokája egyáltalán nem említik őt negyven évig vezetett feljegyzéseikben, tulajdonképpen ő az igazi hőse a krónikának, hiszen amit a család elért, mind gazdasági eredményeit tekintve, mind emberi vonatkozásban, a faluban és a környékbeli településeken kivívott, az egész családra átháramló tekintélyben, azt mindenekelőtt neki volt köszönhető. A „Jeles napok” megkopott lapjait olvasva a család többi tagjáról, a krónikaírókat is beleértve, igen keveset tudhatunk meg. Magyar János, az idősebbik krónikás, naplója elején megemlíti ugyan még saját és testvéreinek születési évét, István bátyjáról is ejt néhány szót, aki először takácsinasnak állt, majd Esztergomban, később pedig Pesten dolgozott, feljegyzései további részében azonban már csupán a feleségéről, Bongor Erzsébetről72 tesz említést, akinek az 1842. évi bérmáláskor hat bér- makeresztlánya volt. Ő maga, akárcsak atyja, szintén szép kort élt meg. 1891. október 19-én hunyt el, 78. életévében.73 A családban ő volt a harmadik gyermek. Hasonnevű bátyja 4 napos, 1824-ben született György öccse 4 éves korában halt meg, József pedig mindössze 7 napot élt. István bátyja azonban, aki valószínűleg soha nem házasodott meg, túlélte őt.74 Keveset tudunk róla. Ami a családi kapcsolatok említését illeti, fia, György sem volt kevésbé szűkszavú, mint atyja. Apjához hasonlóan számára is igen fontos volt, s egész további életére kiható lelki élményt jelentett a bérmálás szentségének fölvétele. Amiként szülőatyja megemlítette Scitovszky János pécsi püspök 1842. évi, bérmálással egybekötött egyházlátogatását, úgy ő sem feledkezett meg az őt is megbérmáló Girk György megyéspüspök 1856-os kánoni látogatásáról. 12 évvel később, 1868-ban aztán egyszerre két bejegyzést is szentel György a családban bekövetkezett változásoknak. Megemlíti Erzsébet húgának75 az év tavaszán a szülők beleegyezése és az egész Magyar család tiltakozása ellenére történt megszökését egy „rongyos” regölyi némettel, majd édesapjának második házasságáról ejt szót.76 A családban bekövetkezett változásokról e néhány szűkszavú bejegyzésen kívül egyáltalán nem esik szó, legyenek azok akár örvendetes események, így az akkor még gyakori gyermekáldás családon belül átélt közösségi élménye, avagy házasság, illetőleg tragédiák, súlyos betegségek, esetleg szeretett családtagok, kisbabák, közeli rokonok elvesztése. Talán a túlzott paraszti szemérem, esetleg az isteni eleve elrendelésben való föltétien hit és belenyugvás tartotta vissza az emlékezőket a túlzott kitárulkozástól. A kései olvasónak az az érzése támad, mintha krónikaíróink teljesen érzéketlenek, 71 Vettem a fáradságot, és átnéztem a tkeszi r. k. plébánia keresztelési anyakönyveit. 1813 és 1832 között nem kevesebb, mint 18 olyan bejegyzést találtam, amelyben a helyi plébánostól megtudhatjuk, hogy Magyar István és neje, Horváth Anna tartották a keresztvíz alá a fnyéki újszülöttet. Tehát ennyi helyi család tartotta fontosnak, hogy a közkedvelt Magyar István, feleségével együtt tisztelje meg őket a keresztszülőség anyagi terhekkel és felelősséggel járó vállalásával. (MNL OL Mft. Tkeszi r. k. akvek., A 4953. d.) 72 Bongor Erzsébet, Magyar János felesége 1850. szept. 3-án, 28 éves korában, „szüléstől halt meg.” (MNL OL Mft. A 4927. d.) 73 Említésre méltó, hogy falujában áldott jó és segítőkész embernek tartották. A már említett halotti búcsúztató versek között tallózva, találtunk néhányat, amelyben több elhunyt is „jótevőjé"-nek nevezi őt, háza népére, egész családjára az Isten áldását kérve. (KRIZA 1993, 77., 90., 94.) 74 Kiss István fnyéki kántortanító Magyar Jánost búcsúztató versében említést tesz a koporsó mellett álló Istvánról a „hü testvér”-ről, aki az elhunytat betegségében hosszasan ápolta. (KRÍZA 1993, 119.) Bátor Károly plébános, feltehetően a helyi kántortanítói család valamelyik tagjától (Kiss László, 1845-1946; Kiss István (1910-1969) szerezhette rá vonatkozó értesüléseit. Megtudhatjuk tőle, hogy 1826-ban önként hagyta el a szülői házat, mert atyja túlságosan szigorú volt hozzá. Ugyanis, amikor legeltetés során néhány barátjával együtt a tilosba hajtott, apja, aki abban az évben a falu bírája volt, először őt, a saját fiát húzatta le botbüntetésre. Elkeseredésében ment el hazulról. 1836-ban hazajött, de 1838. szept. elején újra elment. Később beállt honvédnek, majd tanító lett ismeretlen helyen. (BÁTOR [1948], 105.) 75 Magyar Erzsébet 1847. ápr. 27-én született. (Fnyéki r. k. akvek, 1847. MNL OL Mft. A 4927. d.) 76 Második felesége Kis Katalin (1816?-1887. máj. 7.) volt. (Fnyéki akvek. Megholtak akve, 1887. MNL OL Mft. A 4928. d.) A házasságkötés időpontja: 1868. máj. 11. 518
