Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 39. (Szekszárd, 2017)
Losonczy Tóth Árpád: A felsőnyéki Magyar család krónikája, 1830–1869
Ekkor 1221-en éltek a községben, az úgynevezett Juhmajor lakosaival együtt. Horhi-, Kollát-, Potol- és Fürged-puszta ekkor nem tartozott a községhez. 1869-70-ben viszont már 1260 fő volt a népesség, a Juhmajor, valamint az említett puszták lakosságával együtt.21 Tény azonban, hogy míg a meghatározó többséget alkotó reformátusok aránya a községben a 19. század közepétől kezdve egyre csökkent, addig a gyermekáldást vállaló katolikus családoké fokozatosan nőtt a lakosság egészéhez képest. A felekezeti arányokban történt jelentős eltolódást természetesen érzékelték a kortársak is. Komáromy István plébános (1815-1887) 1854 márciusában jogos büszkeséggel írhatta az enyingi uradalom tiszttartójának, Farkas Imrének írott levelében, megköszönve herceg Batthyány-Stratt- mann Fülöpnek, „a legkatholikusabb magyar aristocratá”-nak, a felsőnyéki templom kegyurának, anyagi segítségét: „[...] Isten kegyelméből a plébánia felállítása óta a’ Katholikus hívek száma azon arányban szaporodott, hogy az összes felső-nyéki népességnek már is 2/5 részét teszi, - (de reméllyük is még szaporodását [...])”22 A plébános bizakodása nem volt alaptalan. És ebből az egészségtelen felekezeti vetélkedésből a reformátusok vesztesen kerültek ki. 1872-ben a katolikusok száma már 441 volt, és tovább gyarapodott.23 A 19. század második felében aztán a reformátusok szaporulata megakadt, majd számuk fokozatosan csökkenni kezdett. A Dunamelléki Református Egyházkerület püspökének 1887. évi egyházlátogatási naplójában még közel ezer lélekből álló gyülekezetről tesz említést, miközben a katolikus hívek számát annak felére teszi.24 Ekkor már a jómódú és rátarti református atyafiak körében vészesen elharapódzott a „titkos bűn", a „gyermekvesztés”, amelyről a tudós Szász Károly püspök is élesen elítélőleg emlékezett meg a zsúfolt felsőnyéki református templomban megejtett ünnepi szentbeszédében. Az egyházközség akkori prédikátora, Varjas Gábor az 1887. május 13-án megtartott püspöklátogatás alkalmából a felsőnyéki református egyház állapotáról összeállított helyzetjelentésében szomorúan rögzíti a rideg valóságot. „A sok gyermeket csapásnak tartják” - írja, s bevallja azt is, hogy az egyházközségben magzatelhajtások is előfordultak. Őszintén szól a méhkaparásokat titkon űző „kenő asszony” szerepéről is, aki miatt már sok kellemetlensége támadt.25 A fényűzés terjedéséről is megemlékezik, majd hozzáteszi, hogy „a jobb módúak selem és bársony ruhát viselnek", amit a szegényebbek is utánozni akarnak.26 A közelgő főpásztori látogatás megejtése előtt Szász Károly püspök levélben kért áttekintő ismertetést a felsőnyéki református egyház erkölcsi állapotáról. 1887. március 28-án készült jelentésében Varjas Gábor lelkész már itt is megemlíti a reá bízott közösség súlyos erkölcsi válságát előrevetítő egykekérdést. ,Az egykeségnek itt is örülnek” - írja, s a fényűzés elterjedéséről szólva a szomszédos, szintén túlnyomó- részt református vallású Nagyszokoly község divatszolgáltató szerepét is megemlíti. Kimondatlanul is céloz ezzel a helyi református egyházközség folyamatosan stagnáló népességének közvetett okaira. A reformátusok körében elharapódzódó alacsony gyermekszaporulatnak köszönhetően Felsőnyék református lakosságának a száma a 20. század elejére olyannyira lecsökkent, hogy az 1331 főnyi összlakosságnak már csupán 51 %-át tette ki (680 fő), miközben a római katolikus kisebbség (579 fő) aránya 43,5 %-ra nőtt. 1930-ra már megfordult az arány; a korábbi minoritás fokozatosan 21 PÁLHÁZY 1984, 289. Községi részletezésű - községsoros - kiadvány a két korábbi osztrák népösszeírás és az első magyar népszámlálás alkalmával nem készült. 22 MNL FML BÚI 9. d. 7/4. Uradalmi tisztségekre vonatkozó levelezés 1831-1870. Komáromy István fnyéki plébános levele a tisztségnek. 1854. márc. 24. 23 BÁTOR [1948], 119. 24 Szász Károly Dunamelléki ref. püspök egyházlátogatási naplója (1887). I. 351. RL A/l i. 25 A Dunamelléki Református Egyházkerület egyházainak külső és belső állapota az 1887-1893-as években, Szász Károly püspök idejében. A Külső-somogyi egyházmegye egyházainak állapota 1887-ben. RL A/l i. Szász Károly vizitáció IV/1. kötet. (Felsőnyék) 278. 26 Uo. 278. A római katolikus egyházon belül már évtizedekkel korábban fölfigyeltek erre a - hosszabb távon a gyermekvállalást is hátrányosan érintő - káros jelenségre. Egy 1854-es, a katolikus hívők számára készült naptárban érdekes írást találtunk, melynek ismeretlen szerzője a lelki elmélyülést hátráltató tényezőként említi és ítéli el a cifraságot az öltözködésben. Fölteszi a kérdést: „ ... Ki a’ ruhakelme' jelenségére, annak virágaira, ’ hímzéseire néz, mikor fog valljon az égre tekinteni? Mikor fogja ez annak szépségét csudáim; miután a’földre görnyedve, saruji’ szépségét bámulja?” Elítéli, és súlyos véteknek tartja ,,a’ pompás és fényes öltözködés"-t. Ugyanis a divat követői „egyfelől könnyelműek, másfelől fösvényekké lesznek (övéiktől, és a’ szegényektől az élet’ legszükségesebb szereit is elfogván, hogy a’pipere’ költségeit meggyőzzék)’.' (SZÓZATOK 1854, 38-39.) 508
