Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 39. (Szekszárd, 2017)
Losonczy Tóth Árpád: A felsőnyéki Magyar család krónikája, 1830–1869
többséggé érlelődött. A falu 1324 főnyi teljes lakosságának ekkor már csupán erős (45,1 %-os) kisebbségét alkotta a vastagnyakú kálomisták közössége, míg a 685 főnyi katolikus népesség aránya, kerekítve már 51,74 %-ot ért el. 29 evangélikust és 14 zsidót számláltak még össze a településen.27 1941-re ugyan némileg növekedett a reformátusok száma (644 fő), arányuk a teljes lakosságon (1834 fő) belül azonban tovább apadt. A katolikus népesség (1136 fő) megoszlása csaknem kétszeresét adta a református törzslakosságnak. Közel 62 %-át tették ki a falu népességének, szemben a 30,53 %-nyi reformátussággal.28 Ettől némiképp eltérő adatokat találhatunk a helybéli katolikus plébános már idézett helytörténeti munkájának a vallásfelekezetek megoszlását bemutató táblázata alapján. Az ő számításai szerint egy évvel később, 1942-ben az 1622 főnyi összlakosságból, Fürgéd leányegyház népességét nem számítva, 924 (56,9 %) volt a katolikus hívők száma, míg a reformátusok ekkor már csupán 680-an (41,9 %) voltak. Tehát Felsőnyék lakosságának ekkor már 56,9 %-a volt katolikus, a száz év előtti 20,7 %-kal szemben. A Tolna megyei településen a jómódú, anyagias, több földdel bíró reformátusok visszaesése lélekszámban 44,5 %-os, míg a szegény, ámde az anyagiakat kevésbé hajszoló, az életet igenlő katolikus közösség gyarapodása 182,5 %-os volt.29 A református egyházközség közössége saját maga ásta meg önnön sírját, az eklézsia pusztulása - úgy tűnik - már-már szinte föltartóztathatatlan: 1983-ban a falu 1443 főnyi összlakosságából 1200-an a római katolikus hívek számát gyarapították.30 Az összkép súlyosságát némileg árnyalja, ugyanakkor szerencsére enyhíti is az a körülmény, hogy a családok a gyakori, több évtizede tartó összeházasodások révén igen sok esetben kevert vallásúakká váltak. A korabeli Felsőnyék egyedüli földesura a 18. század második felében gróf Batthyány Fülöp (1731-1795) volt, 45 % úrbéres telek, vagyis 2232 hold eszmei ura, amelyeken az úrbérrendezés korában 103, úrbéres kötöttségét tekintve örökös jobbágy és 5 házatlan zsellér élt.31 A hercegi rangot szerzett Batthyány-Strattmann család leszármazottai a 18. század utolsó évtizedeitől kezdve irányították a hitbizományi védelem alá nem került magyarországi birtokokat, így az enyingi uradalom részét képező Felsőnyéket is. Gróf Batthyány József (1727-1799) esztergomi érsek, majd bíboros után 1799-től herceg Batthyány-Strattmann II. Fajos (1753-1806) igazgatta a hatalmas birtoktestet. Fajos herceg fia, Fülöp, apja halálától, vagyis 1806. július 15-től lett egyedül a hitbizományok és a hitbizományon kívüli birtokok, köztük az enyingi uradalomhoz tartozó Felsőnyék tulajdonosa.32 A följegyzések írását elkezdő Magyar János több értékes és kevéssé ismert adattal szolgál a három megye, Veszprém, Somogy és Tolna határán elterülő roppant uradalom belső szerkezetére, az uradalmat közvetlenül irányító személyzetre, a felsőnyéki uradalmi tisztek személyére vonatkozóan. Az ifjabbik Magyar ugyanakkor részletesen taglalja a falu népének az uradalommal szemben 1857-től 1862-ig folytatott kilátástalan perét, a legelő elkülönítéssel kapcsolatban, amelynek tétje mintegy 1000 holdnyi legelő volt. Megértést mutat a „legelőelkülönözési” perben hozott - szerinte igazságta27 KOLLEGA TARSOLY 1996-2008, VII. (2001) 152. 28 DÁNYI 1976, 2. 275. 29 BÁTOR [1948], 99. 30 DIÓS 1993-2014, III. (1997) 580. 31 FELHŐ 1970, 256-257.; vö. FÓNAGY 2013,1. 541. Megemlítendő, hogy Fónagy lenyűgöző adattára szerint a községnek csupán 3 házatlan zsellér (subinquilinus) lakója volt. Utánanézvén a kérdésnek a község 1767-ben készült úrbéri táblázatában, arra a megállapításra kellett jutnom, hogy mindkét alapvető, a magyarországi úrbéres birtokviszonyokat tárgyaló kézikönyv végkövetkeztetése Felsőnyék esetében téves. Ugyanis Fónagy egyszerűen elfogadta és átemelte a dunántúli települések úrbéri tabelláinak adatait tartalmazó korábbi, Felhő Ibolya és munkatársai által szerkesztett kötetnek a Tolna megyei Felsőnyékre vonatkozó adatait frissen megjelent munkájába. A hazai levéltárakban kutakodván, beletekintettem mind a MNL OL-ában őrzött, mind a TML-ban található fnyéki úrbéri tabellákba. Noha az úrbéri táblázat két különböző helyen föllelhető példányai egymástól némileg különböznek, egykorú adataik teljesen megegyeznek. Az eredeti tabellák szerint az „örökös jobbágyok" száma a településen 103 volt, míg a táblázat kitöltésekor öten a „lakosok"-nak is nevezett házatlan zsellérek kategóriájába tartoztak. (MNL OL Helytartótanácsi levéltár C 59. Departamentum urbariale. Úrbéri tabellák. Fnyék, Tolna megye. Mft., 4263. tek.; MNL TML IV. 1. b. Tolna Vármegye Nemesi Kgy.-ének ir. 6. Urbáriumok. Úrbéri tabellák. Fnyék) Ezek szerint mind a két, a 18. századi magyarországi birtokmegoszlással foglalkozó munka tartalmaz téves megállapításokat. Abban tévedéseik is megegyeznek, hogy mindkét munka hibásan határozta meg az örökös jobbágyok (coloni) létszámát, amikor a telkes jobbágyok számát 97-re tették. 32 DEMETER 2002,1-2. (http://www.kodolanyi.hu/szabad-part/16/16_tarstud_demeter.html) (Letöltés: 2016. máj. 5.) 509
