Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 39. (Szekszárd, 2017)
Losonczy Tóth Árpád: A felsőnyéki Magyar család krónikája, 1830–1869
(83). 1 pap (református), 5 nemes és 1 polgár is lakott még akkor a községben.14 A feudális kori helységnévtárak közül a latinul író Nagy Lajos munkájában csak a település házait és a lakosok számát írta össze. Ugyanakkor már a lakosok felekezetenkénti megoszlását is közölte. Számítása szerint 1828 körül Felsőnyéken 1250-en éltek. Közülük 869 személy (69,5 %) követte a svájci-helvéciai hitvallású református egyház tanait, míg a római katolikusok száma ekkor 362 (29 %), a zsidóké pedig 19 volt. A magyar reformkor statisztikai-országleíró irodalmának felvirágzása előtt jelent meg Moldoványi József megyeismertetője Tolna megyéről. Ebben Felsőnyéket is megemlíti. A település lakosairól azt írja, hogy azok mindnyájan magyarok, „kiknek is Já része R. catholikus, % része pedig református’.’1^ 1840-ben 327 római katolikus, 15 evangélikus, 1225 református, 11 zsidó és 32 egyéb vallású lakója volt a településnek.16 Ekkor Felsőnyék lakosságának 20,7 %-a volt katolikus, míg az 1842. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint „a szent katolicizmustól idegen lelkek„-nek nevezett17 egyéb vallásúak közül a reformátusok aránya 77,6 % volt. Fényes Eleknek, a 19. század nagy statisztikusának megkerülhetetlen történeti-statisztikai munkáit átnézve, a század közepén szintén hasonló felekezeti arányokat találunk a községben. Nagy Lajos 1820-as adatai, az 1830-as és az 1839-40-es sematizmusok alapján Fényes a falu népességét 1237 főben határozza meg, kik közül 314 volt katolikus, 13 evangélikus, 900 református és 10 zsidó felekezetű.18 Számításaim szerint, ha elfogadjuk Fényes adatait, a reformátusok alkották ekkor a teljes lakosság 72,8 %-át, szemben a katolikusok 25,2 %-os arányával. Valósabb adatokat olvashatunk ki az 1846-dik évi népiskolai össze- írási táblázatból, amely nemcsak Felsőnyék elemi iskolába járó gyermekeinek számáról tudósít, hanem a település vallási megoszlásáról is megközelítőleg hű képet fest.19 Eszerint a falu összlakossága 1846-ban 1805 fő, a felekezeti megoszlás pedig a következő volt: 1384-an vallották közülük a reformáció kálvini tételeit, 398-an tartoztak a római katolikus egyházhoz, míg az izraelita felekezet ekkor 23 hívőt számlált. Tehát a népességnek ekkor még több mint % részét (76,67 %-át) a reformátusok tették ki, szemben a csekélyebb létszámú katolikusokkal, akiknek száma még a teljes lakosság negyedét sem érte el (22 %). Utólag már nehéz megállapítani, hogy későbbi munkáinak megjelentetése során nem időközben elavult, meghaladott statisztikai adatokkal dolgozott-e Fényes, de az tény, hogy a mintegy másfél évtizeddel később kiadott művéből már az derül ki, hogy a lakosság száma erőteljes növekedésnek indult. „Felső-Nyék” magyar falu lakosságának számáról és felekezeti arányairól a következőket olvashatjuk: „Van Fürgéd, Florhi, Kolláth és Potol pusztákkal együtt 748 kath., 1032 ref, 44 héber lakosa’.’20 A svájci-helvéciai hitvallás követőinek, a reformátusoknak az aránya időközben a faluban, ha abszolút számban némileg növekedett is, korántsem olyan mértékben, mint a római katolikus lakosságé. Míg a reformátusok korábban csaknem háromszor annyian voltak, mint a katolikusok, a 19. század közepére e jelentős többségük elapadt, mindössze másfél- szeres többséggé olvadt. 56,6 %-os arányuk, a katolikusok 41 %-os arányával szemben jelezte, hogy a korábban döntően református településen a felekezeti arányok egyre inkább kiegyenlítődtek a két vallás követői között. A hivatalos népszámlálások bevezetése előtt nem könnyű az egymásnak sokszor ellentmondó statisztikai kimutatások között eligazodni. Az 1850. és 1857. évi osztrák népösz- szeírások, majd az 1870 elején megejtett első magyar népszámlálás során csak a teljes népesség számát mérték fel, a felekezeti megoszlásokra nem kérdeztek rá. 1850-ben 1253 fő volt Felsőnyék lakosainak száma. 1857-re kisebb volt a népességszám, aminek oka nyilvánvalóan a szabadságharc során elszenvedett vérveszteség, illetve az 1849 nyarán kitört, sok áldozattal járó kolerajárvány volt. 14 MÓRA 1975, 72. 15 MOLDOVÁNYI 1824, X. 67. 16 DIÓS 1993-2014, III. (1997) 580. 17 Canonica Visitatio Parochiae Felső Nyék a 1842. 7. MNL OL Mft. Egyházlátogatási jkv.-ek. Pécsi Egyházmegye, Felsőnyék. 21793. tek. 18 FÉNYES 1851, III. 148-149. 19 MNL TML IV. 1. b. Kgy.-i ir. 237/1846. 955-958. Elemi Tanodák állapotát kimutató rovatos Jegyzék a Dombóvári járás részéről. 20 FÉNYES 1865-1866,1.122. 507
