Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 39. (Szekszárd, 2017)
Balázs Kovács Sándor: Az Alsó-Dunamellék reformációja
mindössze hárman subscribáltak, az ellenőrzött névsor szerint is csak hatan voltak. A sort Szenei Molnár Albert nyitotta, 1627-ig 45-46 magyar hallgató iratkozott be. 1605 és 1625 között lett a marburgi egyetem a német kálvini irányzat előretörésének egyik fontos központja.* 86 Marburgban volt peregrináción 1571-ben Skaricza Máté és 1619-ben Tolnai Pap István. Hollandiában Leiden (1575), Utrecht (1632) és Groningen rendelkezett teljes egyetemmel. Nem élveztek ugyan privilégiumokat, de az itt szerzett doktori fokozatot egész Európában elismerték. Az iskolák hírnevét emelte, hogy Hollandia sok országból fogadott be menekült tudósokat. A teljesítményekre koncentráló kuratóriumok viszonylag nagy szabadságot adtak a professzoroknak, lehetővé téve a tartalmas vitákat.87 A protestáns magyar diákok peregrinációjának kezdetét az első franekeri beiratkozástól számítjuk. Franeker két évszázadon keresztül töltötte be a legfontosabb szerepet a magyar diákok németalföldi tanulmányaiban, a 19. századtól kezdve pedig Utrecht a leglátogatottabb egyetem a protestáns magyar diákok körében. Bár nem a legfontosabb, de magyar szempontból mégsem elhanyagolható Leiden szerepe a magyarországi diákok németalföldi tanulmányait tekintve, ugyanis a 17. és 18. században 655 beiratkozott hallgatóról tudunk, közülük többen másodszor, esetleg harmadszor is regisztráltatták magukat a rektor előtt, miután hosszabb rövidebb időt más holland, esetleg angol intézményekben töltöttek.88 A leideni egyetem megalakulása (1575) után a hollandiai felsőfokú tanulmányok egyre népszerűbbé váltak, de igazi lendületet az ide irányuló peregrinatió academica csak akkor vett, amikor a harmincéves háború második évében megszűnt a heidelbergi egyetem (1622), és az itteni tanárok és hallgatók jelentős része Franekerben folytatta munkáját. A harmincéves háborúban bekövetkezett fordulat viszont megváltoztatta a magyarok útirányát Németalföld felé. A hollandiai peregri- náció elsődleges célja a teológusok képzése volt.89 A kutatók a Hollandiába irányuló magyar pereg- rináció legfőbb okaként a harmincéves háborút említik. Ritkán esik szó arról, hogy Hollandiában a reformáció kálvini irányzata terjedt el, ugyanaz a reformáció irány, amely nálunk is a legnagyobb számban talált követőkre. A vallási azonosságot a két terület között azért is kell hangsúlyozni, mert a Hollandiába látogató magyar peregrinusok jórészt teológusok voltak, akik az itteni egyetemek pezsgő teológiai életébe maguk is szervesen bekapcsolódtak.90 Az említett egyetemeken kívül Ut- rechtben, Groningenben, Harderwijkban és Deventerben találunk magyar beiratkozókat.91 A magyar hallgatók különösen nagy aránya az európai viszonylatban is magas szintű hollandiai tudományos életnek volt köszönhető. Jelentős csábító erőt jelentett a hollandiai egyetemek rendszeres anyagi támogatása (stipendiuma) is a magyar diákok felé. Sokan - patrónusaik támogatása ellenére - enélkül nem tanulhattak volna külföldön.92 Felvetődik a kérdés, hogy miért éppen az egyik vagy a másik holland egyetemet választották a külföldi peregrinációban résztvevő magyar és erdélyi diákok? A külföldi egyetemlátogatás célja mindig az volt, hogy egy-egy diák a peregrinációra szánt évek során minél több egyetemet keressen fel, s ezáltal nyerjen minél szélesebb körű tudományos ismereteket, valamint személyes kapcsolatokat alakíthasson ki a nyugat-európai református testvéregyházak teológusaival. Vonzerőt jelenthetett, ha egy egyetem sok híres professzort tudott meghívni: ez volt a leideni egyetem alapmazó Ferinari Kunigundát. 1613-ban családostól Magyarországra költözött, Szalónakon, majd Rohoncon lelkész. 1614-ben komáromi lelkész. 1615-től Oppenheimben kántor, majd 1617-től rektor. Hivatali teendői mellett tovább dolgozott a magyar református vallásos irodalom területén. Sok hányattatás után 1624-ben végleg hazatért, 1625-től Kassán, 1629-től Kolozsváron élt szegénységben. Sok műve jelent meg, sokoldalú tudós volt: írt latin nyelvtan, latin szótárt, vannak zsoltárfordításai és a többi. - DÉZSI 1897, 21-75. 86 IMRE 2012, 198. 87 MIKONYA 2014, 330. 88 BOZZAY 2010, 89. 89 BOZZAY 2017, 167. 90 BOZZAY 2004, 91 MONOK 2007, 1025. 92 BUJTÁS 2014,127. 463
