Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 39. (Szekszárd, 2017)

Balázs Kovács Sándor: Az Alsó-Dunamellék reformációja

A magyarok heidelbergi peregrinációja rendkívül sikeres volt. Vallási, művelődési, politikai hatásai évszázadokon át érződtek. A Heidelbergből hazatérő prédikátori generáció működésének legjelentősebb ténye az, hogy elvégezte a magyar református egyház szervezetének beillesztését a rendi társadalom keretei közé. Fontos szerepet játszott a vallásszabadságra vonatkozó törvények kivívásában. Végül még egy körülményben fedezhetjük fel a heidelbergi nemzedék sikerességének okát. Az általuk közvetített szellemi hatás teljes egészében a magyar társadalom önkéntes importja, s nem a heidelbergi egyetem exportja volt. Nem a pfalzi fejedelemség küldött Magyarországra kultúr misszionáriusokat, nem valamely külső hatalom telepítette ide intézményeit, adta át kulturális eszköztárát, hanem teljesen belső igényekből kiindulva, s teljesen a magyar társadalom igényeihez és körülményeihez asszimilálva vettünk át vallási, művelődési, politikai hatásokat, s próbáltunk ezeknek megfelelő hazai intézményrendszert felépíteni.80

Heidelbergben tanult a dél-dunántúli prédikátorok közül 1568-1569-ben: Paksi Cormaeus Mihály; 1577-1578-ban: Bellyei Piso Fábián; 1585-1586-ban: Tolnai Szárászi Ferenc; 1591-ben: Tolnai Beke Mihály; 1697-1698-ban: Decsi N. István; 1598-ban: Újfalvi Katona Imre; 1620-ban pedig: Tolnai Pap István.

Az első lutheránus szellemiségű egyetemet Marburgban alapították 1527-ben. 1529-ben I. Hesseni (Bátor) Fülöp gróf meghívására az itteni egyetemen tartották a marburgi hitvitát Luther Márton és Zwingli Ulrik81 között. Az úrvacsora megítélésében nem sikerült egyezségre jutniuk, így külön utakon indult el az evangélikus és a református vallás.82 A német protestáns egyetemek specifikuma a német protestáns diáktípus megjelenése. Ezek a diákok tevékenységükben és gondolkodásukban már nemcsak az egyetem iránt, hanem diáktársaik közössége iránt is erősen elkötelezettek voltak, hiszen olyan formációkba tömörültek, mint az asztaltársaságok és a sokféle egyesület, kör, szövetség. Ezek a sokféle kötelezettséggel járó társaságok nevelő hatást fejtettek ki társaikra, így azok életvezetése úgy szólván kettős kötésben alakult, egyrészt az egyetem részéről, másrészt pedig a diáktársak részéről voltak kontroll alatt. A német protestáns egyetemek nemcsak oktattak, hanem neveltek is, tehát a diákra nem úgy tekintettek, mint aki észrevétlenül elvegyül az egyetemre járók tömegében, hanem olyan individuumnak, akiért a tanulmányi időszakban felelősséggel tartoznak83 A marburgi egyetemnek - mint az első protestáns alapítású német universitas - tudományos jelentősége ugyan kétségtelen, mégis 1607-ig alig látogatták magyarok. Zoványi szerint84 Szenei Molnár Albert85 előtt

80

81

82

83

84

85

HELTAI 1984, 547.

Ulrich Zwingli (Wildhaus, 1484. január 1. - Kapel, 1531. október 11.): svájci reformátor, a református egyház egyik alapítója. Iskoláit Bernben kezdte, Becsben folytatta filozófiával és Bázelben fejezte be teológiával. Apja a falu bírája volt, a kiterjedt rokonságnak befolyásos tagjai voltak: apátok, dékánok. 1506-ban pappá szentelték, majd Glarusban tíz évig, majd Einseidelnben két évig (1516-1518) tevékenykedett plébánosként. 1518-ban a zürichi székesegyházi káptalan a székesegyház szónokává tette. 1519-ben elkezdte szónoki ténykedését, s prédikációi révén hamarosan nagy hírnévre tett szert. Zürichben 67 tételben foglalta össze és adta ki tételeit. 1525-ben az egész zürichi kanton Zwingli reformjai szerint tért meg. 1529-ben a katolikus kantonok szövetségre léptek a protestánsok ellen. 1531-ben a kappeli csatában legyőzték Zwingli seregét, s ő maga is a csatatéren esett el, mint a protestáns csapatok lelkésze. - GÁLFY 1984,138-144.

ZOVÁNYI 1955, 344.

MIKONYA 2014, 328.

ZOVÁNYI 1955, 344.

Szenei Molnár Albert (Szene, 1574. augusztus 30. - Kolozsvár, 1634. január 17.): református lelkész, nyelvtudós, filozófus, zsoltárköltő, egyházi író, műfordító. Apja faragómolnár volt, a család elszegényedett. Szülővárosában kezdte tanulmányait 1584. szeptember 7-én. Édesanyja 1585. december 4-én bekövetkezett halála után, 1586-ban öt hónapig Győrben, 1587-től másfél évig Göncön, 1588-tól 1590 nyaráig Debrecenben tanult. 1590-ben előbb Kassán volt nevelő, majd november elsején külföldi tanulmányútra indult. Először Wittenberget kereste fel, 1591 nyarán Drezdában a Szent Kereszt Gimnáziumban, ősszel ismét Wittenbergben, majd 1592-ben Heidelbergben tanult. 1593. május elsején Strassburgba ment, ahol felvették a Collégium Wilhelmicumba alumnusnak (ösztöndíjasnak); 1595. május 21-én a bölcselet baccalaureusává avatták. 1596 nyarán Genfbe látogatott, ahol megismerkedett az idős Bézával. Visszatérve Strassburgba, folytatta tanulmányait, de még ugyanebben az évben helvét irányzatú tanai miatt el kellett jönnie a városból. Ekkor nagyobb utat tett Svájcban, Itáliában, és úgy tért vissza Németországba. 1596. december 4-én teológiai diákként felvették a heidelbergi Casimirianumba, és 1597. január 22-én beiratkozott az egyetemre, ahol 1599-ig tanult. 1599 október végén kilenc év külföldi peregrináció után tért haza. 1600 márciusában visszautazott Németországba, ahol több városban megfordult (Altdorf, Heidelberg, Speyer, Frankfurt). Novembertől Helbornban tanult. 1601-ben korrektor volt Frankfurtban, 1602-ben Ambergben házitanító. 1603. január 23-án beiratkozott az altdorfi egyetemre. 1611-ben feleségül vette a Luther családjából szár462