Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 39. (Szekszárd, 2017)

Balázs Kovács Sándor: Az Alsó-Dunamellék reformációja

ri kar meghatározó tagjai is, és csak 1532-re sikerült - immár protestáns szellemben - az egyetemet újjászervezni. A 16. század elejére Bázel Európa egyik kulturális fővárosa lett, amely leginkább Erasmus hatásának volt köszönhető. A Magyarországon dolgozó humanisták egyik legfőbb példaképüknek tekintették őt egészen a tridenti zsinatig, amikorra Rotterdami Erasmus64 munkássága a magyar értelmiség számára már időszerűtlenné vált. Közismert, hogy Erasmus nem tanított a bázeli egyetemen, de ez nem magyarázza azt meg, hogy a magyar fiatalok a 16. század második harmadáig alig iratkoztak be az egyetemre. (Albertus de Gran esztergomi diák 1492-ben írta be a nevét az egyetem anyakönyvébe, utána csak 1552-ben Bognerus Petrus erdélyi származású diák tette ezt meg.)

A 16. század középső évtizedeiben Bázel egyfajta gyűjtőhelye volt a nonkonformistáknak, mivel Genffel ellentétben a város sokáig nyitott volt az eretnek gondolatokra is. Természetesen ebben a forrongó szellemiségű városban a reformáció kálvini irányzatának magyar képviselői is megfordultak.65 Közülük legismertebb ifj. Szegedi Kis István, aki ki tudta eszközölni Johann Jacob Gryna- eus66 professzornál, hogy támogassa apja művének, a Loci communesnek a kiadását. Szegedi Kis munkája több svájci reformátortól is átvett gondolatokat, mint például Wolfgang Musculustól67 és Theodor Bézától. A Loci communes igazi betsellernek bizonyult, mert rövid időn belül több kiadása is napvilágot látott. Grynaeus tevékenységének köszönhetően az 1580-as évektől kiszorították Bázelből a nonkonformistákat, és a 17. századra az egyetem a református ortodoxia egyik fellegvára lett. Grynaeus igyekezett a humanizmus tudományos eredményeit összeegyeztetni a kálvinista dogmákkal. Mégis az egyetem a 17. századra elveszítette nyitott szellemiségét, noha az ezzel járó felekezeti elkölönülés Európa más egyetemein is megfigyelhető volt ekkor. Innentől kezdve mondhatjuk azt, hogy az ide eljutó magyarok többsége református volt.68

A korabeli német, svájci és holland egyetemek olyan tudósokat adtak a 16-17. században, mint

64 Rotterdami Erasmus (Rotterdam vagy Gouda, 1466. október 27. - Bázel, 1536. július 12.): humanista tudós, Ágoston-rendi szerzetes, filozófus, teológus. A reformáció szellemi előfutára. Családjáról és fiatalkoráról csak írásaiban elejtett homályos utalásokból tudunk egy keveset. Majdnem bizonyos, hogy házasságon kívül született. Apja később pap lett. Szüleit 1483-ban elvitte a pestis. Ezután is a legjobb nevelést kapta, kolostori iskolák sorát járta végig. 1492-ben pappá szentelték, vonakodva ugyan, de szerzetesi fogadalmat tett és Ágoston-rendi kanonok lett huszonöt éves kora körül. Ténylegesen azonban valószínű sohasem gyakorolta papi hivatását, a kolostori élet pedig későbbi egyházat bíráló munkáinak egyik fő tárgya volt. Nem sokkal felszentelése után alkalma nyílt elhagyni a kolostort, amikor felajánlották neki, hogy legyen a cambrai püspök, Bergeni Henrik titkára, a latin nyelvben való jártasságának és tudós hírnevének köszönhetően. Szerzetesi fogadalma alól ideiglenes feloldozást kapott gyenge egészségére, a szerzetességtől való idegenkedésére és a humanista tudományok iránti érdeklődésére való tekintettel. X. Leó pápa később véglegesítette a diszpenzációt. 1495-ben a püspök hozzájárulásával a párizsi egyetemre ment. Akkoriban az egyetem még skolasztikus szellemben működött, de már a humanizmus hatása is megmutatkozott. Erasmus főleg Párizsban, Leuvenben, Angliában és Bázelben tevékenykedett, de soha nem tartozott határozottan egyik helyhez sem. Független tudós életet akart élni. Az irodalmi és vallási megújulás elveit képviselte. Irodalmi tevékenysége későn bontakozott ki. Luther fellépésekor egyetértett az egyházat illető kritikával, irtózott mindenfajta tanításbeli változtatástól és a reformot az egyház keretei között képzelte el. - MARKIS 1976. 5-10.

65 HEGYI 2014, 1.

66 Johann Jacob Grynaeus (1540-1617): református teológus. Eredeti neve Grüner, Bernben született, apja Thomas ekkor itt volt prédikátor. Családja egyike volt Svájc leghíresebb literátor dinasztiáinak, nagyapjának, Johannák a testvére volt Simon Grynaeus (1493-1541), a híres humanista, aki 1521 és 1523 között Budán könyvtáros és tanár volt. Van a családnak egyéb magyar vonatkozása: a família másik ágából származó azonos nevű lelkész, Johann Jacob Grynaeus (1571-1638) a 17. század elején a Szepességbe költözött, és kisszebeni prédikátor lett. Grynaeus szülei 1546-ban átkerültek Bázelbe, fiuk ott kezdte meg tanulmányait, 1551-ben iratkozott be az egyetem artes fakultására, s 1558-ban kezdte meg lutheránus szellemű teológiai kurzusait. 1559-ben Rötelnben lett diakónus, ahol apja már három éve elsőpapi hivatalt viselt, majd 1563. január 20-án beiratkozott a tübingeni egyetemre. Itt a teológián kívül etikát és fizikát is hallgatott. 1564. október 31-én a doktori címet is elnyerte. Apja halála után, 1565-től utódja lett a rötelni elsőpapságban. 1569-ben megnősült, sógora Erastus, a kor neves orvos-humanistája, az ő hatására lett a helvét teológia híve. Életének újabb fontos állomása a heidelbergi egyetem, ahová 1584-ben hívták meg. 1586. március 14-én visszatért Bázelbe, őt választották meg a város antistesének, haláláig töltötte be ezt a posztot. — SZABÓ 1989, 5-6.

67 Wolfgang Musculus Dusanus (1497-1563) református teológus. Eredeti neve Müslin, Lotharingiában, Duezéban született. Anyanyelve lotharingiai német dialektus volt. A híres elzászi humanista iskolákat látogatta Rappoltsweilerben, Kolmarban és Sch- lettstadtban. 1521-ben belépett a lixheimi bencés kolostorba. Jó zenei tehetsége volt, orgonálni tanult. 1518-ban a kolostorban ismerkedett meg Luther írásaival. 1527-ben elhagyta a kolostort, és megnősült. Strassburgba került, Bucer mellett dolgozott egy évig titkárként. 1528-ban Mattheus Zell oldalán Münster egyik segédlelkésze, mellette tanult. 1531-ben Augsburgba hívták meg prédikátornak, itt oroszlán része volt a város megreformálásában, 1537 januárjától lesz elsőlelkész. Utána Bernbe kerül, haláláig itt élt. Tudományos munkája jelentős, bibliamagyarázatairól Kálvin és Melanchton is elismerően nyilatkoztak, Loci communes címen dogmatikát jelentetett meg. - LÁNYI 2005,4-8.

68 HEGYI 2014, 2.

458