Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 39. (Szekszárd, 2017)
Máté Gábor: Tanúvallatás a Dél-Dunántúl 1683–1685-ös elpusztításáról (Forrásközlés)
mennyit fizetett, s mennyi marhát adott azokból Babocsai úrnak. Horhi Mátyástól hallotta, hogy mikor a szegény polgárokat körülötte sírni látja, akkor újul (uijul)58 az ő lelke, sőt azt is mondotta, hogy legelőször is az én jobbágyaimnak a marhájából gazdálkodott, mivel negyven tallérja jutott, hárman voltak. 107. Barbély István - másként - Mágai, tihanyi véghely porkolábja, kb. 35 éves, hittel vallja: Hallotta tihanyi Török Istóktól, aki az egész foki lakásban Fokon lakott, hogy Roboz Mihály úr zászlóstól hajtotta a marhákat, hallotta azt is azon Török Istóktól és másoktól, akik szemükkel látták, hogy a Somogyrói és egyéb helyekről hajtott marhákból adtak részt Csornai vajdának és egyéb veszprémi tiszteknek. Hallotta Endréden Torma Istvántól, hogy veszprémi Pacskod Miklós a Somogyröi marhákat hajtván, az ő egy ökrét is azon hajtott marhák közé szakasztották s odavesztették. Tudja, hogy midőn a télen veszprémiek egy nyolcökrű szekér portékát ezen hoztak a Somodról, tihanyi kapitány úr a katonákból ötöt bevitetett a tihanyi várba s tömlőébe akarta tetetni. Azon katonák azzal mentették magukat, hogy ők a hadra voltak, főkapitány úr szabadította rá, hogy ahol eledelekre valót találnak, elvigyék, s úgy bocsátotta el kapitány, mivel őfelsége szolgáinak is mondták magukat. 108. Miszlai Farkas, veszprémi lovaskatona, kb. 37 éves, hittel vallja: Tudja ezen tanú, hogy most is vagyon tihanyi kapitány, Karacsics Mihály úr kezénél méltóságos palatínus urunk őnagysága Koni Farkas nevű (emberének) 140 juha, melyeket Fok megvétele előtt hajtottak tihanyiak, meggyesürögi Iván Radivon, Okrosz Radivo59 társukkal együtt. Másik sereg juha Csablény (Csanleni) falubeli méltóságos palatínus urunk őnagysága jobbágyainak] juhai. Harmadik jováncai őnagysága jobbágy[a]i[nak] juhai, melyek most is nála vannak Kara- sics Uramnál, ezeket is tihanyi[aktó\\ és máshonnét valóktól, kit pénzen, kit erővel vitt el. Vallja, hogy Karacsics Mihály úrnak Fok megvétele után lett ezer tallér haszna az ilyen marhákból és egyéb jókból. Vallja, hogy Foknak megvétele után Karacsics úr lévén vajda, őkegyelme szabadított mindent a Somogyra és marhahajtásra. Ezen tanún is száz tallért vont, noha beteg volt ezen tanú, mégis minden ok nélkül tömlöcbe vetette, bíróságon sem adta ki, hanem előbb le köllött a száz tallért tenni, s úgy bocsát[ot]ták ki a tömlöcből. Vallja, hogy Roboz Mihály, Csornai Máté Fok megvétele után egyszer elmentek marha hajtani, azután pedig valamely marhát hajtottak, azokból Karacsics úr, Csornai vajda és a több tisztek vettek részt, a marhahajtásra pedig mindenhova ember szabadon ment s jött, mivel a tisztek nem tilalmazták. 109. Meggyes Üröghi Radován, veszprémi lovaskatona, kb. 30 éves, hittel vallja: Karacsics Uramnál lévő juhokat valamint, mint az előző tanú tudja Roboz Mihály és Csornai marhahajtását és a tisztek nem tilalmazását mindenre. Mindezek után a fent írt tanúk, letévén a legszigorúbb60 esküt, az előírás61 szerint, bizonyos, saját kezükkel aláírt (?) papírlapokat mutattak be, és azokon a papírlapokon az összes dolog és minden egyes dolog - a sérelmek és a károk - az ő egyetértésükkel lett följegyezve, vagyis azok úgy vannak, ahogy ők ezekről sorban eskü alatt vallottak. Ezekhez a vallomásokhoz hozzá kell még tenni azt, hogy az 1684. évben Szent Mihály ünnepe62 táján hatvankét marhájukat hajtotta el veszprémi Miive öccse, Milanko és Thamasi Milias, az is veszprémi. Anno 1683 Szent Miklós ünnepe63 körül Vitéz János lévén előttük járó száz lovassal, kétszáz ökröt és negyven fejős 58 „akkor megújul”, „akkor örül” 59 Talán Ökrész Radivo. 60 vagy legkomolyabb 61 vagy írás 62 szeptember 30. 63 december 6. 432
