Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 39. (Szekszárd, 2017)

Máté Gábor: Tanúvallatás a Dél-Dunántúl 1683–1685-ös elpusztításáról (Forrásközlés)

tehenet hajtott el, és azután Babocsai úr hitre hívatván a rácságot, hogy a marhájuknak az árát megfizetteti, azonban amidőn az ajándékot elfogta volna Babocsai úr üresen visszabocsátotta [őket], és azután utánuk indulván a veszprémi vitézek, öt szentmártom jobbágyot vágtak le, a falunak eleit. Vázsonyi Puhalovics Nicola - másként - Üröghi, Mészáros Miklós százhetven marhát vitt el Szentmártonbői. Pano Kovacsics és Palaczka (:kit tihanyi Bácskai Markó is tud:), sümegi Antalovics Iván háromszáz szentmártoni juhot hajtott el, veszprémi vajda fia is, Bogor nevű velük volt. Agerchanovics Iván Veszprémben lakó Kovacsanin Jakabnak és Karapancsa Ivánnak háromszázhetven juhukat hajtotta Veszprémbe, melyeket Babocsai úr ez mai napig őrzet mint sajátját. Szentmártoni Baczi Jakab, 60 éves, dorogi Petrovicz Markónak százhetven juhát vitte el Babocsai úr fia, Horhi Mátyással Szent Pál fordulása nap tájban 1685. esztendőben.64 Dorogi Radosonit Jankó, 60 éves, a Szokoly midőn elraboltatott, két ember [t] öletett meg, s Zana volt kalauz. Bizonyosan hallatik, hogy Babocsai úr fia is ott lett volna, háromszázötven szarvasmarhát vittek el. Szokolyi Tadia Sapicznak és Gyúró Dundicsnak hajtották el háromszáztizenhét juhát, amely juhokért Nicola Puhalovicsot kell megfogni, mivel az volt, aki bíztatta a szokolyiakat, hogy megvallja azon tolvajokat, és Mészáros volt ürögi, Vázsonyban lakos. Agerchanovics Iván négy lovat vitt el Szokolybói, ez szokolyi polgár volt, [most] Veszprémben lakik. Ugyanezen Agercsanovics kínzással sürgeti szokolyi Bosnyak Pált, ha harminc tallért nem fizet neki, valami tolvajságot fogott rá. Szokolyi Czurácz Iván, 50 éves, Szentmártoni Ig- nácz Vázsonyban lakó ökröt és tehenet harmincat hajtott el, regölyieket, ökröt, lovat, egyéb marhát nyolcvant ugyan Vázsonyi Ignác hajtott, az is regölyi marha volt. Veszprémi Vaiasin és Szánkó háromszáz juhot hajtottak el. Agerchanovics veszprémi rablotta el Regeli Nicola házát, Katies Jovánnak, ki Tádon lakott, hat ökrét, egy szán portékával, száz forint ár lehetett könnyen a jószág, és három lovat vitt el Futó György, Zana György, Pacskod Miklós, pincehelyi Vuiasin Szánkó. Azelőtt Tádon, most Regölyön lakó Katicz Jován, 30 éves, henyei marhát vitt el pincehelyi Vuiasin, és kalugyer deákja is ott volt, ezek Veszprémben lakók, háromszáz marha volt. 1684-ben Agercsanovics megkínozván henyeieket, harminc tallért vont rajtok, emiatt a veszprémi lator miatt köll palatínus úr jószágának mind semmivé lenni, és az egész falut el- rablotta huszonötödmagával. Henyei Rácz Gyúró, 60 éves, Karapancza Simon Veszprémben lakó Doroghi Csudichot kínozván, elsőben a kínzásban valamije volt, mindenét elvitte, azután megölte, mivel ismerte az ember. E napokban is két asszonyt kínzottak meg, nem tudják, kicsodák. Torma István, Roboz Mihály húsz ökröt, tizenhat tehenet hajtottak el, amidőn Pincehelyt megvették. Németiből azután Horhi Mátyás háromszáz juhot. A télen veszprémi Koszorús János húsz kila kölesét vitték el dorogi Stanko Koniaricsnak, azonkívül minden marhájukat elvitték, de nem tudja, kicsoda. Dorogi Radosonit Jankó, 60 éves, ökröt és tehenet száz- huszonötöt hajtott el vázsonyi Puhalovics Nicola Ráckesziből. Nemkülönben azon Puhalovics Nicola veszprémiekkel ötszáz juhot és kecskét vitt el Kesziből. Azonkívül ki veszprémi, ki máshova való, minden javaikat elvitték. Ráckeszi Hosszú István annor 47. veszprémi ökrös (okres) és Palákovics Jován vitte el öt kila búzáját hatalmasul Maycsics Jovánnak, Kismágán Hídvégi Milics Miliat öccse hajtotta el kismajsaiaknak (!) hatvannégy marhájukat, ki ökör, ki másféle marha volt. Ezeknek minden marhájokat elvitték a kóborlók (kobollok), koldussá is tették őket, de nem tudják, kicsodák. Horhi Mátyás háromszázhetven juhát hajtotta el kismajsaiaknak. Vázsonyi Dundics Fülöp rablotta meg házát, negyven tallér ára portékáját, ruházatját vitte el kismágai Maysicz Jovánnak. Mindannyian vallják, hogy valakik alá járnak, mindenik fenyegeti, hogy megölik, ha panaszolni följönnek, aminthogy most is kísérő hajdúkat köllött fogadniuk, s visszáig úgy köll menniük.

64 1685. január 25.

433