Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 39. (Szekszárd, 2017)

Máté Gábor: Tanúvallatás a Dél-Dunántúl 1683–1685-ös elpusztításáról (Forrásközlés)

Roboz Mihály, Ferenc deák fia, Csornai Máté fia, Miszlai Farkas, Pap Tamás, tihanyi Nánai Iván, Bácskai Markó, tapolcaiakkal, sümegiekkel, Devecseri Iliával, Milossal, vázsowyiakkal és egyebekkel, mintegy háromszáz lóval, zászlóval mentek alá a Tabódi-mezőre, és akkor hoztak feles marhát, de hová való marha volt, nem tudja. Vallja, hogy azután valakinek kedve volt, szabadon ment-kelt marhahajtásra, hozton hozták a sok marhát. Tudja, hogy Veszprémből Fokra küldött tisztviselők senkinek sem tilalmazták. Tudja, hogy az olyan marhahajtásból Sa- lomvárinak jó paripát adtak. Tudja, hogy valaki Fokon lakott, s mind az egész végbeliek minden tekintet nélkül méltóságos palatínus urunk őnagysága és egyéb földesurak jószágaikból szabadon hajtották a marhát, maga is ezen tanú veszprémi Széköli Istókkal, Tapoczai Manda- ria, Kistavai Farkassal, Perkáti Farkassal, Sümegi Radoszával, Körmöndivel, Csobanczi Imre Deákkal és tiszttartó fiával, Devecseri Iliával, Jermánnal és Miszlai Farkassal háromszáz lóval hajtottak méltóságos Palatínus urunk őnagysága falui marháját. Látta, hogy ezenkívül is Keszthelyi Mátyás nevű katona, ki veszprémi Kenesei István szolgája volt, veszprémi és egyéb végbeli megírt öreg magyaros rác katonák sok ízben valahol találtak marhákat ezen tanúval együtt, a Tabódi-, Koppányi-, Tamási-mezőről s a Somogyságról minden fele (föle) marhákat hajtottak, és valamikor Veszprém alá hajtották a marhát, mindenkor részt adtak kapitány uraiméknak, de mennyit adott, ezen tanú nem tudja, mert hol többet, hol kevesebbet, amint a nyereség volt. Tudja, hogy a gyulai marhát Veszprémi Szako társaival együtt hozta el, és akkor levágták Tihanyi Vidák atyafiát, Pétert. Tudja, hogy az egész tihanyi rácok a Somogyról búzát, árpát, kölest hol pénzért, hol erővel szüntelen hordották a Somogyról.

105. Medgyes Üröghi Ilia, tihanyi szabados lovaskatona, kb. 30 éves, hittel vallja, hogy semmiről nem tud semmit.

106. Kar acsics Mihály, Tihany (nincs rangjelző), kb. 43 éves, (nincs vallomástevő formula) dorogi lakosoknak 33 marháját elhajtotta, amint a 92. tanúnál szerepel, hozzátéve még:

A harminchárom dorogi marhát ez tanú néhai Salomvári Jánossal a hajtó tisztektől, katonáktól és kótyavetyésektől benn való [kát] kérték, mind a marhát egyenként (in specie), s mind az árát, de semmit sem adtak kérésükre. Tudja ezen tanú, hogy veszprémi Zana György, Pacskod Miklós, Pinczeheli Farkas, Rácz Szako körülbelül 50 lóval méltóságos palatínus urunk őnagysága tádi Katicz Jován nevű jobbágyának nyolc ökrét teli szekér portékával, amint a kilencvenötö- dik tanú vallotta, elhozták és hajtottak közel száz szarvasmarhát, kit észben vévén ezen tanú, a szekereket visszatérítette. Magukban öt katonát Tihany várába is hajtatott volt a tanú, hogy tömlöcbe tegye, azonban biztatván magukat igazságukkal erősítvén azt, hogy mivel némelyek közülük az egész nyarat a táborban töltötték, éhen meg nem halhatnak, erre nézve veszprémi fő kapitány úr adott nekik szabadságot, hogy amit kaphatnak eledelükre valót, csak elvegyék, s úgy eresztette el őket. Kiknek elbocsátásuk után tudta a tanú, hogy egy része a maga Pusztapéli nevű jobbágyinak] marhája, más része Bottka Ferenc úr Pusztapél táján lévő jobbágyi] i[nak] marhái voltak. Hallotta Nánai Ivántól, hogy méltóságos Palatínus urunk őnagysága meggyesü- rögi jobbágyainak harminc ökrét látta, hogy Devecserben árulták devecseri hadnagynak veszprémi Pacskod Miklós, Rácz Száko, Szakái János, Rácz Radovicza. A henyeiek marháját is hallotta maguktól a /zenyeiektől, hogy veszprémi Pinczeheli Farkas, veszprémiekkel hajtotta volna el. Hallotta, hogy méltóságos palatínus urunk őnagysága adorjáni jobbágyi marháit is veszprémi Szakái János, Széköli fiával hajtották el. Szokolyi marhát is hallotta, hogy Zana György hajtotta el veszprémiekkel. Hallotta ezen tanú itt Veszprémben jelen lévén, csobánci tiszttartó úr is maga jó akaratjából vallotta, Horhi Mátyás, hogy egyszer is, másszor is hozta el méltóságos palatínus urunk őnagysága somogyi s Tamási-mezei jobbágyidnak ezer marhájukat, mondta azt is, hogy maga fölmegyen méltóságos palatínus urunkhoz őnagyságához, s megmondja,

431