Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 39. (Szekszárd, 2017)
Máté Gábor: Tanúvallatás a Dél-Dunántúl 1683–1685-ös elpusztításáról (Forrásközlés)
megmaradt, azokat tapolcaiak, tihanyiak, veszprémiek és a több végbeliek hordták el. Azelőtt pedig, tavaly pünkösdtájban tapolcai Nagy György hajtotta el huszonöt ökrüket, vallja, hogy ezen tanú feleségét az elmúlt karácsony előtt tapolcai Zoka Ferenc ötödmagával szidták, s a tűzre akarták ültetni, [de] hogy pénzt nem adhatott, azután hiában53 lévő fejér ruházatot, cérnát, bocskort, bőrt és egyebet elvitték. 89. Pap János, azelőtt Kőröshegyen, most Tihanyban lakik, kalocsai érsek jobbágya, kb. 30 éves, hittel vallja: Tudja, hogy Csornai Máté vajda volt kezdője, szabadítója a Somogyság pusztításának, ezen tanú akkor Fokon lakván, szemével látta, hogy egy nap tíz rendbéli marhát hajtották is Fok alá, mindegyik seregből részt adtak Csornai Vajdának, és az olyan hajtott marhát általában nyereségre megvette s feljebb adta. Tudja, hogy azelőtt a veszprémi nép nem szökött erre, hanem a kelőre járt, de most erre kezdvén járni, a tapolcaiakkal, keszthelyiekkel és egyéb végbeliekkel a Koppány tartományát azok pusztították el, kiknek eljövetelét hallván a férfiak meg nem merték várni, mert verték, taglották mindeneket, amint akarták, úgy prédáltak (pdáltak). Ott való Kis György felesége kínzását hallotta bizonyosan, vallja, hogy midőn ezen tanú kénytelenségből Tihanyba jött volna lakni, ott hagyott három sertésmarhát, arra jővén veszprémi Csornai Istók kettőt levágott. Tudja, a Somogyság javait minden végházbeliek ették-itták, s szabadon hordották, a tisztek nem büntették érte, ki miatt annyira elpusztult a falu, hogy egy lélek, egy tik sincsen rajta. 90. Bödök János, azelőtt Bálványos faluban, most Tihanyban lakik, pápai Rab - másként - Szabó János jobbágya, kb. 40 éves, hittel vallja: Tudja, hogy tapolcai Nagy György tizenötödmagával azon bálványosi falura jővén, tizenkét kocsit kölessel megrakván Tapolcára vitték, mely kocsik közül ezen falubelieknek] kocsijuk öt volt, a lovaikat visszaadták ugyan Csepelyen, de ott más lovakat fogván kocsijuk eleibe, ezek kocsijukat, szerszámukat elvitték, melyek most is mind oda vannak, ezen tanúnak is egy kocsija és lóhoz való szerszáma. 91. Gama István, ugyanannak a jobbágya, és ugyanott lakik, kb. 40 éves, hittel vallja: Tudja, hogy a Somogyságot veszprémiek, tihanyiak, vázsonyiak, tapolcaiak és a több[i] végbeliek pusztították el, vallja, hogy a köles elvitelét mint az előbbi tanú, hozzátéve azt, hogy Nagy Gergely, tapolcai Varga Thoka volt előttük járó. Ezen tanúnak egy kocsija s egy lova most is oda vagyon hámostul, fékestül. Vallja, hogy a télen egy dunai tapolcai hajdú Bálványosra ütvén török módon, a polgárság elszaladott, s azok 20 szarvasmarhájukat azalatt elhajtották, melyet tud tapolcai Varga Thoka, kik miatt a falut pusztán költött hagyniuk, kiben most egy lélek s egy ember sincsen. 92. Nánay Jován, tihanyi véghely rác zsoldos lovaskatonája, kb. 50 éves, hittel vallja: Látta ezen tanú, hogy Fok megvétele után harmadnappal Roboz Mihály úr feles katonákkal, zászlóstól a Somogyra ment, hajtott onnét feles marhát, [és] azt egymásra fölosztották. Látta, hogy Csornai vajdának azon elsőbben hajtott marhákból két lovat, két ökröt adtak. Legelső marhahajtás azon kezdődött, tudja, hogy midőn a szokolyi marhát elhozták tavaly pünkösdtájban, akkor Babocsai úr fia, Zana György, Pacskod Miklós, Szeköli Mihók, Csi János velük voltak, holott nyolc szokolyi embert vágtak le, négyet megsebesítettek. Hallotta Horhi Mátyás szájából, miért engem nem (!) bántanak, hoztam én palatinus urunk őnagysága jószágából 300 marhát is. Tudja, hogy a jovánc[a]iák marhájukat, melyeket kétszázig Tapoczai Mandaria, Kistavai Farkas, 53 hiú = padlás 427
