Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 39. (Szekszárd, 2017)
Máté Gábor: Tanúvallatás a Dél-Dunántúl 1683–1685-ös elpusztításáról (Forrásközlés)
vázsonyi Vajda Mihály, devecseri Kis Jermán, veszprémi Meggyes Üröghi Radován Devecserben árulták az alsó malomnál, kik közül jováncai (ivánci) ember két ökrét, melyet azon jováncai embernek az udvarán is látott, 28 talléron kérte ezen tanú, de nem adták neki. Tudja, hogy tavaly nyáron, midőn gyulai marhát elhajtottak Rácz Miklós, Zana György, Pacskod Miklós, akkor jelen volt Babocsai úr fiai is, gyulai Póznán Péter nevű jobbágyot, aki látta s megszólította őket, levágták. Tudja, hogy veszprémi Pacskod Miklós, Futó György mindig méltóságos palatínus urunk őnagysága Somogyságbeli rác jobbágyai marháit hajtogatták, most is hajtogatják. Tudja, hogy midőn azelőtt három esztendővel dorogi 50 ökröt Tapolcán lakó Perkáti Farkas, Mandaria, Devecseri Jermán, veszprémi Horvát Péter, Zana György elhajtották, s ezen tanú forgatta dolgokat a káros embereknek, csak meg nem ölték. Perkáti Farkas, Veszprémi Radovicza, Zuban Gyurkó, Jermán és többi itt Tihanyban, ugyanazon marhahajtás végett, hogy ezen tanú csobánci tiszttartó úrnak lovakat küldött, tihanyi Kis kalauztól azt megtudván, nevezett Zubán Gyurkó és veszprémi Száko Rácz fejét (?) verték. Eleget panaszlott ezen tanú Babocsai úrnak, de sem az emberölésért, sem a marhák elhajtásásáért elégtételt54 nem tett, mind ez ideig is, szeme előtt járván most is Száko Rácz. Tudja, hogy Babocsai úr a szentmártoniakat, dorogiakat s szoko- lyiakat fölhívatta szentmártoni háromszáz ökör elhajtásakor, midőn a három szentmártoni, két dorogi s egy szokolyi ember hazamentek volna, a Fűzfőben (Füszfőben) a veszprémiek levágták [őket]. Tudja, hogy dorogi harminchárom ökröt s tehenet, mikor Pincehelyt megvették, Roboz Mihály, Torma István többekkel együtt elhozták. Vallja továbbá jelen volt azon tanú, midőn itt Tihanyban 1685. március 25-én kistavai Zanicza Karasics Mihály jobbágyát és méltóságos Palatínus urunk őnagysága jováncai jobbágyát, Ivánczi Mihalot erős hittel megesküttetvén tihanyi kapitány, Karacsics Mihály úr tettek ilyen vallomást. Tudják nyilván, hogy Heténi Péter, Rácz Misle, Tálosi, Török Geczi veszprémi hajdúk Dúzsnál (Dusdnál) erdőn lévő hajlékokban szakáli négy asszonyt Méltóságos Palatínus urunk őnagysága famíliájából valókat tűzzel pörzsöltenek, kiknek hárma megholt, ugyan szakáli hét jobbágyit akkor ölték meg. 1685. február 2-ika táján, ugyanakkor egy kistavi asszonyt s egy embert öltek meg azon hajdúk, Kistaván négy házat égettek meg, vittek el hat lovat. Dúzsról (Dusdról) s Kistaváról négyszáz tallér ára portékát. 93. Bácskai Markó, tihanyi lovaskatona, kb. 40 éves, hittel vallja: Látta Fok megvétele után, a Tabódi mezőről hoztak Fokhoz szarvasmarhát s lovakat is. Veszprémi Roboz Mihály több veszprémiekkel, vázsonyiakkal, csobánciakkal, úgy hallotta, hogy Sári János is velük lett volna. Látta mindenfele (?) hajtottak marhát, senkit nem tilalmaztak soha, tudja, hogy a Somogyság, Tabódi-, Koppányi- és Tamási-mező teljességgel elpusztult. 94. Krupa Márton, tihanyi véghely lakosa, kb. 58 éves, hittel vallja: Ezen tanú a tihanyi sereg szolgája lévén, nem járt a Somogyra, hanem Veszprémbe menvén látott számtalan szarvasmarhákat, juhokat, ki a veszprémi mezőnek nagyrészét elfogta. Tudakozta, kié legyen az a sok marha, azt mondották, ki Roboz Mihályé, ki Csornai vajdáé, ki Ferenc deáké, ki Tormásé. Hallotta ezen tanú több itt való és veszprémiekkel (!) a tihanyi égés után ezen tihanyi kapu előtt Horhi Mátyástól, hogy egyszer is, másszor is hajtotta el méltóságos palatínus urunk őnagysága jobbágyainak ezer marhájukat. Minden hajtáskor adott Babocsai úrnak hol 20 tallért, hol harminc tallért, mondván színében olyan részes volt Babocsai úr, mint magam, elmegyek méltóságos palatínus urunkhoz őnagyságához, s megmondom. Tudja, hogy méltóságos palatínus urunk őnagysága szentmártoni jobbágy[a]i[nak] tizenkét avagy tizennégy sertésmarháit elhajtván a télen tihanyi Horvát Mártony, [ki] most Vázsonyban lakik. Többedmagával, rájuk találván tihanyi katona Deres István egyet közülük meglőtt, s húsát behozatta. Azt meg 54 continatio = elégtétel, kárpótlás, megeiégítés, kielégítés, kiengesztelés 428
