Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 39. (Szekszárd, 2017)
Máté Gábor: Tanúvallatás a Dél-Dunántúl 1683–1685-ös elpusztításáról (Forrásközlés)
foki porkoláb lévén, tudja s látta szemével, hogy veszprémi Roboz Mihály, Torma István, Ben- dó János, Ferenc deák fia Vechelius János maguk mellé vévén négy- s ötszáz katonát s hajdút zászlóstól mentek a Koppányi-, Tabódi- s Tamási-mezőre, s úgy hajtottak mindenféle marhákat seregestől, néha öt-hatszázat, néha ezret is. Csornai Máté itthon maradván Fokon helytartóul, minden marhahajtáskor ezen hajtó tisztviselőknek és Csornai Máté vajdának adtak hol négy, hol öt szarvasmarhát, úgy annyira, hogy csak egyszersmind is tudja ezen tanú, hogy Csornai Máté vajda öregestől-apróstól hajtatott Veszprémbe háromszáz afféle adott rész marhát, azonkívül egy-egy szablyára kivették a részt. Ezen marha derekasabban méltóságos palatínus urunk őnagysága jobbágyai[nak] marhái voltak, mivel a Koppányi- és Tamási-mezőt őnagysága bírja. Hallotta ezen tanú Horhi Mátyás szájából esküvéssel, hogy egyszer is, másszor is hajtott ő több társaival együtt nemzetes méltóságos palatínus urunk őnagysága faluinak marháiból ezer marhát, melyekből minden hajtáskor adott részt veszprémi főkapitány úrnak. Tudja, hogy egy kiliti fi, tihanyi hajdú, Vörös János nevű, szentmiklósi embert kínzással megölt társaival együtt. Társai elszaladván, ezen Vörös Jánost mostani tihanyi kapitány úr megfogatta, ki a tihanyi tűzkor a tömlöcben megégett. Társai nevét nem tudja. Tudja, hogy a fölül megírt foki marhahajtásakor nevezett foki tisztviselőkhöz följött a szegény káros ember, de azokat (!) azzal üresen (?) bo- csá[to]tták, ki tudja, ki hajtotta. Tudja, hogy azon foki tisztviselők senkit a marhahajtástól nem tilalmaztak, sőt, hogy ezen tanú mondta volna Roboz Mihály úrnak s Csornai vajda úrnak, miért engedjék, ezek még baltákkal, furkókkal reátámadtak, s rút szitkokkal illették, holott49 ezen tanú kicsinbe [múlt], hogy Roboz Mihály által nem lőtte. Tudja, hogy azon hajtott marhákból Salomvári János, Roboz Mihály, Csornai Máté, Ferenc deák, Torma István és egyebek falkástól (fókástul) és seregestől vették s adták kereskedésre. 83. Bánsz János, tihanyi zsoldos gyalogos katona, kb. 45 éves, hittel vallja: Tudja, hogy fölül megírt Roboz Mihály társai maguk elmentek marhát hajtani, mint az előző tanú. Török Istók bizonyság kivéve, hogy veszprémi kapitány úr fiát nem tudja. Hallotta Csornai Máté szájából, most menj, bestye lélek, kurva fia, most van ideje a marhahajtásnak. Látta szemeivel, mivel ezen tanú Fokon tavaly három hónapig lakott, hogy Csornai vajda minden falka (foka) marhából hármat-négyet, a többől hatot-hetet is válogatna, amelyike szerette, vett[e]. Ha a hajtó katonák a választott marhát nem akarták neki adni, elszidta, hajtsátok el bár, lélek fiai, de bizony kettőt s hármat is megfogatok közületek, így oda engedvén, mondotta nekik, hogy ezután is azt a helyt el ne kerüljétek. Tudja, hogy az ily részben vett marhákat ezen Csornai vajda, Bendó vajda a több megírt tisztviselőkkel egyaránt osztoztak, tudja, hogy efféle rész marha néha négyszáz, néha ötszáz is volt juhokkal s kecskékkel együtt. Tudja, hogy a veszprémi tisztviselők közül senki sem tilalmazta, sőt szabadon engedte mindenféle embernek, aki akarta. Tudja, hogy tihanyi kapitány úr a somogyi marha elhajtása után tilalmazta a marhahajtást, s a hajtókát fenyegette is, s öletett is meg bennük, tudja, hogy Csornai vajdát megváltván Bendó János vajda két rendbéli marhák árát is adatta meg a marhahajtókkal. Tudja ezen tanú, hogy midőn már veszprémi tisztviselő uraimék pusztán hagyták Fokot, s mostani tihanyi kapitány úr Fokra ment utoljára, [és] béhozták a hírét, hogy összegyűlt rác és magyar hajdúk sok csínt tesznek, azokra kiküldvén tihanyi kapitány meg- fogóztatva bennük tizenhármat, a náluk talált szarvasmarháknak és juhoknak felét a fogdosó 40 hajdúnak, s felét magának hagyta, mely hajdúk közül négyet megöletett tihanyi kapitány úr, közülük kerékre is vettetett belőlük (bennek), a többit kezességen bocsá[to]tta el. 84. Bosa Mihály, tihanyi véghely zsoldos gyalogos katonája, kb. 60 éves, hittel vallja: Ezen tanú tavaly nyáron beteg lévén, egyebet nem tud, hanem tudja, hogy a Balaton innenső részit nagyobb részről a körül-belül való végbeliek, kiváltképpen a tapolcai, sümegi, tihanyi és 49 jelentése itt: amikor 425
