Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 39. (Szekszárd, 2017)
Máté Gábor: Tanúvallatás a Dél-Dunántúl 1683–1685-ös elpusztításáról (Forrásközlés)
egyéb helységbeli rácok, látta tavaly sok ízben, hogy a Somogyiról tihanyi Miszlai István fia István, Deres Istók, hosszú bajszú Ilia többekkel együtt, de hova valók és kik voltak, nem tudja. Tudja, hogy az ilyen hajtott marhákkal tihanyi Nánai Iván, Deres Istók, Kovács Matho, Bácskai Markó, Horvát Péter, Petko János és azok társaik. Tudja, hogy tihanyi Vörös János kínzót Kotjoli (?) János úr megfogatván, a tűzkor megégett. 85. Szentko Ferenc, Karasics Mihály úrnak, a tihanyi kapitánynak szolgája, kb. 20 éves, hittel vallja: Ezen tanú tavaly nyáron két hétig Fokon lakván megírt ura által foglalt házban, vallja, hogy veszprémi Horhi Mátyással ozorai, pincehelyi, tamási, hídvégi és foki összeverődött rácokat, kik ezen váruk megvétele előtt ide kicsatáztak, Fokra jővén lakni hozták el méltóságos palatinus úrnak őnagysága tárkányi és szakályi faluja szarvasmarháját és juhait, elhozván hajtottak Fokra, holott százöt szablyára két-két ökör és hat-hat juh jutott.50 Vallja s tudja, hogy Csornai Máténak és társainak falkával (fokával) volt az olyan marhája, s fölhajtván közönségesen adták el. Tudja, hogy a veszprémi tisztek szabadon engedték a Somogyrói való marhahajtást, kiket midőn Kara- csics Mihály úr intett s kért, hogy ne engedjék, se ne cselekedjék, meghurogatták érette. Tudja, hogy a szegény káros emberek Fokra jövének marhájuk után, kérték a marhájukat veszprémi tisztviselő uraméktól, de nem adták vissza. Tudja amint a 82. tanú, hogy Roboz Mihály hadnagy úr, Csornai vajda fia, veszprémi főkapitány úr fia és fölül megírtak, maguk mellé vévén, amint följebb [meg van írva], hajtogattak a Somogyrói marhákat. 86. Torma István, azelőtt Endréd mezővárosában, most Tihanyban lakik, fehérvári prépost jobbágya, kb. 80 éves, hittel vallja: A télen a Somogyrói följővén veszprémi Szebéni Gergely vajda harmadnapig, s felesedmagával51 Endréden lakván, pincéjüket azon vajda alattvalói bevágták, borukat sajtárokkal hordatták, ezen tanúnak két csöbör borát adták meg, több ott valóknak felesebbet, mindenestül lehet a bor harminc csöbör. Egykor pedig tihanyi Kis Pandur társaival ezen tanú pincéjét betörték, hét zsák árpáját s nyolc sajtját elvitték. A marhájuk elhajtását vallja, mint a felül megírt endrédiek. 87. Szabó Mihály, ugyanazon fehérvári őrkanonok jobbágya, ugyanott lakik, kb. 80 éves, hittel vallja:52 Tudja, hogy a Somogyság romlása kezdetét Roboz Mihálytól, Csornai Mátétól, Bende Jánostól és a több veszprémi tisztektől, azok szabadultak föl a marhahajtogatást, azután aztán minden végbeliek szabadon hajtogattak minden falubeli marhát, azok után pedig tapolcai Mencseli Istók, keszthelyi Orbás Iván, Vincze Mihók 99 ökrüket vitték el az endrédieknek, annak utána pedig minden élésüket minden végbeliek, amint akarták, úgy ették-itták, elvitték, nem lévén senki ellenző s büntetője. A bor megivása felől és egyéb veszprémiek és tapolcaiak felől, mint a 86. és a több [i] endrédiek. 88. Kis György, azelőtt Kőröshegyen, most Tihanyban lakik, kalocsai érsek jobbágya, kb. 60 éves, hittel vallja: Hogy a foki tisztviselők voltak okai s indítói a Somogyságnak. Fok megvétele után Fokon lévén harmadnappal látta, hogy már akkor volt a foki szigetben ötszáz szarvasmarha Koppány tartományi, de a hajtókát nem tudja. Hogy ezen, magyarok által kezdődött marhahajtás után a török a kőröshegyi falubéli szarvasmarhájukat elvitte. Ami sertésmarha, tik, lúd, méhek, kenyerek 50 A mondat több értelmezési lehetőséget kínál. Feltehetően az ozorai, pincehelyi, tamási, hídvégi és foki rácok hozták el a szarvas- marhát. 51 elesedmagával = számosabban 52 Az iratból nem derül ki, hogy Endréden vagy Tihanyban lakik. 426
