Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 39. (Szekszárd, 2017)
Máté Gábor: Tanúvallatás a Dél-Dunántúl 1683–1685-ös elpusztításáról (Forrásközlés)
54. Garabont János, Nágocs, néhai Zicsi Pál özvegyének jobbágya, kb. 40 éves, hittel vallja: Derekasabban most Lengyeltótiban lakó, azelőtt a Somogyon szántói jobbágy, szántói Vlakik Balás, Derecskej Balázs miatt pusztult el a Somogyság, kik nágocsi Bálassa Istvánt parázzsal és veréssel addig kínozták, hogy a verés után meghalt, az elmúlt héten pedig ugyan nágocsi Varga Geczi anyját kínnal megölte, kinek egyik társa volt Keres Illés fia, ki azelőtt Somogy[i] apáti jobbágy volt, most Tapolcán lakó, azon Nágocs nevű falut is elsőbben kezdte pusztítani említett Vlakik Balázs, Derecskej Balázs, Jekizsi Simon azon apáti jobbágy fi. Ezek után Tapolcán lakó Györki Kovács egykor nyolc lovukat, másszor tizenhatot a faluban, a béklyóból (békobul) kivágván, elvitte társaival. Ugyanakkor a prédikátorukat kegyetlenül kínozták ezen tapolcaiak, ösz- szerugdosták, sarkantyúzták s verték, hogy a lovait kérte, nadrágját levonták. Ugyan Tapolcán lakó Kovásznai Balázs, Balássa Istókon, Szóládon lakón is tallért zsarolt. Tudja, hogy azelőtt két héttel tapolcai Kovács Jancsi társaival együtt fűrésszel, s egyéb kínzó szerszámokkal kínozta az embereket Gerezden, a Somogyon. 55. Bolcsár Boldizsár, Nágocs, ugyanazon nagyságos grófnő jobbágya, kb. 25 éves, hittel vallja: A két rendbeli, s szóládi lovak elvitelét, mint az előző tanú tudja, hogy Tapolcán lakó baranya- vári Rácz Simon társaival együtt valamilyüket (valamieket) találta ezen szóládiaknak, szekereken elvitte. Tudja a kínzásokat mint az előző tanú, tudja, hogy ezen tapolcaiak derekasabban pusztították el több társaikkal együtt. 56. Balássa István, ugyanott lakik és ugyanannak a jobbágya, kb. 40 éves, hittel vallja: Tudja, hogy tapolcai kalauz, baranyai Rácz Simon Andocsról hozatván fejszét, és be akarván ezen tanúnak pincéjét vágni, hogy az ajtót el ne rontsa, adá a pincéje kulcsát, honnét másfél száz tallér[t] érő egyet-mását társaival szekerekre rakván Tapolcára vitte. Kovásznai Balázs pedig, tapolcai, kötözve hordozván, és ketten két felől vervén tizennyolc tallért zsarolt tőle, vallja, hogy a Somogyot Apátiról, Bonny a nevű rác faluból Tapolcára származott, felül megírt tolvajok pusztították el derekasabban mind Nágocsot, s mind a tájon lévő Somogyságot. Hallotta az asszonyok halálát a kínzásban, mint a följebb való bizonyságok. 57. Nagy Katalin, néhai Tóth Mihály özvegye, Szólád, kb. 80 éves, hittel vallja: Tudja nyilván, hogy az ura Szabadira ki akarván hajtani tizennégy ökrét s egy tehenét a biztonság érdekében, tapolcai Nagy György társaival együtt csak közel Fok Szabadihoz elvonta s elhajtotta tolvaj módon, magát ezen tanút rútul elrugodozván. Ugyanazon Nagy György gyakorta azon falura menvén nagy dúlásokat, marhalevágásokat tett, öléssel fenyegették, hogy mindenekből kipusztították, úgy kényszeríttetett ide Vázsonyba mind lovaitól megfosztatván feljönni. 58. Pap János, Túri, Somogy vármegye, Bakács Sándor jobbágya, kb. 55 éves, hittel vallja: Tudja, hogy dörnyei Csorba Tamás, Dávodi Márton kalauzok társaikkal együtt elsőbben hajtották el másfél száz szarvasmarhájukat s lovukat, ötvenét, az apraját visszavették, de a javát odavesztették. Azután pedig, amely azon marhákból megmaradt, csobánci Bak Istók, Király Jankó és tapolcaiak hozták el, holott ezen tanúnak egy ökrét most is Tapolcán Fekete Gyurkó járja, hogy a fia érette ment, csak az In’43 mentette meg, hogy meg nem ölték. Ugyan tapolcaiak, csobán- cialc és egyéb helységbeliek minden javaikat, ruházatukat, élésüket szekereken elhozták, egykor említett Bak Istók ezen tanúnak tíz kila búzáját hozta el, tudja, hogy ezen megírt gonosztevők pusztították el györök\eket (györüieket), Szőlőslakot, Tótit, Gyugyot (Giurgiot), Gamást, kik miatt ezen előszámlált faluk éppen pusztán vannak, sokan éhen haltak meg, mert semmijüket meg nem 43 Isten 419
