Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 39. (Szekszárd, 2017)
Máté Gábor: Tanúvallatás a Dél-Dunántúl 1683–1685-ös elpusztításáról (Forrásközlés)
hagyták. A dörnyeiek (dőrniek) pedig a marha elhalásakor a templom ajtaját bevágták, ezen tanúnak vitték el harminc tallér egyet-mását és Mihály Kovácsot, Pap Istvánt, Kolos Jánost megölték. 59. Mihály Benedek, Látrány, Széchényi György jobbágya, kb. 20 éves, hittel vallja: Tudja, hogy dörnyeiek, tapolcaiak, csobánciak pusztították el őket, vallja, hogy amijük megmaradt a dörnye iek után, azt ezen előszámlált végbeliek hozták el, mind marhájukat, s mind élésüket s ruházatjukat, s úgy kellett falujukat pusztán hagyniuk. Tudja, hogy a felül megírt három embert a tótországiak ölték meg kínnal, hogy semmit sem adhattak nekik. Tudja, hogy szóládiakat s csepelyieket is a tótországiak, tapolcaiak, sümegiek és egyéb megírt helységbéliek pusztították ki mindenükből. 60. Tóth György, Látrány, Széchényi György jobbágya, kb. 40 éves, hittel vallja: Tudja, hogy kiváltképpen Látránynak elpusztítója volt csobánci Molnár Illés fia Máté, egyiknek neve, másik Kovács - másként - Sajtár Bence társaival együtt ezek pincéjiket bevágták, valamit ott és házukban találtak, jóravaló élést, házieszközt és ruházatot elvitték. A tapolcaiak pedig egy asszonynak kapcáját lábáról levonván, gyermekét a tűzbe ejtette, ki egy hétre meghalt. Annyira vannak már ezen kínzók s húzóvonyók miatt, hogy az ebeket és macskákat is megeszik, csak kaphassák. Sokan pedig éhen meg haltak, s naponként halnak, mert még a hajdina korpából sütött élésüket is elvonják tőlük. Tudja, a sok tótok és rácok és hasonlók miatt pusztultak el a somogyi faluk. 61. Desü Mózes, egykoron Látrányban lakott, kb. 37 éves, hittel vallja: Tudja, hogy a szarvasmarhájukat, százötvent, Dörnyén lakó Sana Márton, aki ugyan ispánjuk volt, Sárdi Máté többekkel együtt hajtották el az ősszel Szent Miklós-nap tájban. Másodszor tudja, tótországi Marian Rácz, buzsáki (bucsáki) Várdai Gyurkó, Szentpáli Jankó hajtották el százötven szarvasmarhájukat s lovukat, három embert megöltek, az asszonyokat tűzzel fenyegették, aki nem adhatott, kin három, s kin négy, s kin tíz tallért vontak. Prédikátoruknak szakál- lát elmetszették, a verésben holt elevenen hagyták, hogy nem adhatott nekik. A szentegyházakat fölverték, szőnyegeket belőle, és valami egyet-mást ott találták, akármi volt, azt elvitték. Azelőtt pedig derekasabban tapolcaiak, s nevezet szerint Szőki Tóthnak fiai, Hosszú Mikola és csobánciak, Lakos Geczi, Monár Illés fia Máté és Istók társaikkal együtt pusztították el a Somogyságot, volt azon tanú Vörös Pál úr előtt könyörögvén, hogy oltalmazza őket, ki a táborra két lovat kért tőlük. Megadták ugyan a két lovat, de semmi oltalommal nem volt érettük. Maradt volt ugyan 40 számú szarvasmarhájuk a tótországiaktól, de azt mind a tapolcaiak és csobánciak emésztették meg, egy kas méhet sem hagytak, valamint44 nekik tetszett, azt cselekedték. A pincéjüket szerről szerre járták, ha a gazdát nem találták, bevágták, a bornak valót elvitték, a szegénységet, hogy már semmit sem adhattak nekik, űzték-kergették, verték. A többiről azt vallja, mint az előző tanú, az ínségtől és ebek evéséről. Tudja a Somogyságot ezek derekasabban pusztították el a több végbeliekkel együtt. 62. Fejér János, egykor Látrányban lakott, kb. 40 éves: Mindenről ugyanazt hittel vallja, mint az őt közvetlenül megelőző tanú, hozzátéve még, hogy az ilyen gonosztevőket nem büntették a tisztek, vallja ezt is ezen tanú, hogy vázsonyiak Rajkai György ötöd- vagy hatodmagával tegnapi napon Szentjakabfára, ezen tanú mostani szállására menvén, noha fél kenyeret adott nekik, mégis fertelmes szitkokkal szidta, szablyáját kivonván kétszer is a mellének vitte, hogy általverje, azután egynéhány semmire való fakanalát elhozta. 44 valamint jelentése itt: ahogy 420
