Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 39. (Szekszárd, 2017)
Gaál Attila: Fémleletek a Szekszárd–palánki török palánkvár (Jeni Palanka) feltárásából. I. Fegyverek és fegyvertartozékok
tüskével készültek (23. tábla).77 A patkók szárvégei párhuzamosak vagy enyhén kifelé tartanak. (Ez alól a 23. tábla 2-3. számú patkók jelentenek kivételt, amelyek csak kis mértékben ugyan, de befelé íveltek.) Alig különböznek ezektől a négy, illetve öt tüskével készült U alakú vasalások, melyeken a középív két (24. tábla 1-6), illetve három (25. tábla 1-6) tüskéje azonban nem funkcionális különbözőséget jelent, csupán a jobb rögzítést szolgálta. Mindkét változatnál van néhány olyan darab, amelynek lemeze kissé az ív közepe felé dől, vagyis a sarok anatómiáját követve homorú. Ez a kialakítás puha talpbőrű, sarok nélküli lábbelikre utal.78 Az U alakú lábbelivasak további változatai azok a viszonylag kisméretű (4,8-6,2 cm hosszú, 6,0- 7,2 cm közötti szélességű), háromtüskés sarokvasak, melyeknek szárai az előzőekhez hasonlóan laposak, de a végek felé fokozatosan elkeskenyednek (26. tábla 1-7). A vékony szárvégek járófelületén egy-egy kis sarkot képeztek ki, melynek felső részéből indulnak a rögzítőtüskék. Ez utóbbi csoport a Gere László által javasolt 3/c típushoz79 áll legközelebb, bár mind szélességüket, mind hosszúságukat tekintve kisebbek az ozorai változatoknál. A 7. számú - talán átmeneti típusú - patkó annyiban tér el a többitől, hogy azon a középtüske helyett egy a rögzítő szög számára készített lyuk van.80 Valamennyi U alakú sarokvasunk besorolható az ozorai 2/a-f és 3/a-d típuscsoportok valamelyikébe, újpalánki előfordulásuk pedig megerősíti a zömében 17. századra, esetenként a 18. század elejére történt datálásukat. „Azokat a lábbeliket, melyeken ilyen típusú patkók voltak, Melis Katalin sarufélének, delisarunak, szekernyének, delisaru formájú delicsizmának határozta meg.’’81 A 27. táblán azokat a lábbelivasalásokat közöljük, melyekből csak egy vagy két darab került elő, illetve amelyeknek besorolásánál némi bizonytalanság van. A 27. tábla 1-2. számú patkók C alakú szárai függőlegesen, íves középrészük azonban vízszintesen kiszélesedő. Sajnos mindkettőnek hiányoznak a szárvégei, de az 1. számúnál valószínűsíthető, hogy tüskében végződött, a tüske alatt sarkos kialakítás, íves középrészén pedig két tüske van. A 2. számú patkó hasonló szárral készült, íves közepe befelé kicsúcsosodó, rajta egy markáns, 90 fokban behajló tüskével. Némi fenntartás mellett ozorai 4/f típushoz közelinek tartjuk, bár esetünkben a 18-19. századba sorolásból csak a 18. század jöhet számításba. A tábla 3. számú patkója lapos lemez, mely azonban enyhén ívelt, domborodó. Mindkét irányba kicsúcsosodó középrészén és a szélesre kalapált szárvégeken egy-egy 0,3-0,4 cm-re kiemelkedő, körlappá elkalapált szegecs van. A 4. számú patkót ugyanígy három szegeccsel erősítették fel, de ennek lapos középrésze magasodó szárba megy át. A szárak végének felső részét ellapították, abba ütve a szöglyukakat. Mindkettő a 17. századra meghatározott ozorai 4/g típusba tartozik. A 27. tábla 5. és 6. számú patkók lapos, párhuzamos szélekkel kialakított szárai a korábban ismertetett U alakú patkók szárára emlékeztetnek, és a három, illetve négy tüskés felerősítés is ebbe az irányba mutatna. Befelé ívelt szárai szerint egy erősen beszűkülő lágyékú, feltehetően női lábbeli sarokvasai lehetnek. Nem találtuk azonban magyarázatát a szamárhátszerűen kifelé csúcsosodó, éles, vízszintes tüskévé alakított középrésznek.82 Datálhatóság szempontjából mégis legértékesebb számunkra a 3. számú sarokvas, amely a vár XXVI/E jelű - alul hódoltságkori mázas kerámiát (talpas tál, mázas korsó stb.) tartalmazó hulladékkal betöltött - gödrének felső, tehát legkésőbb betöltött rétegéből került elő. A patkó 17. század utolsó éveire, de inkább a 18. század elejére történő datálását támasztják alá az ugyanott talált kék, fehér, sárga, mangánlila színű habán kerámiatöredékek is. 77 A szárvégen lévő tüskéket a lemezvég belső széléből ferde vágással alakították ki, majd a felesleges részt egyenesen levágták. Ez az eljárás a többi tüskés felerősítésű lábbelivasnál is hasonló volt. 78 GERE 2003,117. 79 GERE 2003,109. 80 Ozorán is előkerült egy nagyon hasonló, valamivel rövidebb, de szélesebb példány. Gere László azt az 5/a típusba sorolta, és a szeglyukas, valamint tüskés típusok közötti átmeneti típusnak határozta meg. GERE 2003,112, 216. 72. tábla 6. 81 GERE 2003,117; IRÁSNÉ MELIS 1987,163. 82 E négy utóbbival (27. tábla 3-6) azonos vagy nagyon hasonló típusú vasakból Kalmár János Fülekről nyolc darabot is közölt. KALMÁR 1959,13. és XIX. tábla. 330
