Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 39. (Szekszárd, 2017)
Gaál Attila: Fémleletek a Szekszárd–palánki török palánkvár (Jeni Palanka) feltárásából. I. Fegyverek és fegyvertartozékok
Az ozorai 4/a típusba tartozó 27. tábla 7. számú sarokvas lapos lemezes szárral készült, felerősítésére négy szöglyukat készítettek. Három lyukban jelenleg is benne van az ellapított fejű szegecs. A láb felőli, belső része homorú, kívül értelemszerűen domború, ami arra utal, hogy puhatalpú lábbelire készült. A jobboldali szárvégen egy 5x5 mm felületű, 5 mm magas, csonkagúla alakú bütyök van, ami feltehetően a téli közlekedés biztonságát szolgálta. Hulladékfeltöltésű gödörből származik, így a 18. század első évtizedeinél későbbre keltezni nem lehet. A 28-30. táblákon szereplő C alakú vasak a Gere László tipologizálása szerinti 5. típusba tartoznak, s az azon belüli 5/a-i csoportok valamennyi változata megtalálható közöttük. Általában egy ívközépen lévő és két, a szárak végén kialakított rögzítőtüskével készültek, de van közöttük néhány négytüskés is (28. tábla 6; 29. tábla 4-5). A 28. táblán lévők szára középen sem szélesedik ki, de a magasság növekedésével arányosan a szárvégek felé csökken a szélességük. A 29-30. táblákon lévő sarokvasak középrésze kissé kiszélesedő, a szárvégek pedig eltérő mértékben, de ugyanúgy meg- magasodók, mint az előbbieknél. Valamennyinél közös vonás, hogy a megmagasodott szárvégek sarkosra formáltak. Ezek felső részéből nyúlnak fel a vas nagyságának és a lábbeli bőrrétegeinek megfelelő hosszúságú végtüskék. A Gere 5. típusú ozorai vasaknál közreadójuk a középtüske iránya és visszahajlítottsága szerint két változatra hívta fel a figyelmet. A függőleges irányú, majd 5-6 mm után visszahajlított tüskéjűeket lapos talpú, míg a vissza nem görbülő, 45 fokos szögben befelé álló változatot sarokkal készített vasaknak határozta meg.83 Az újpalánki 5. típusú sarokvasak között mindkét változat megtalálható. Van négy további vasunk, melyek az 5. típusú, 45 fokos szögben befelé álló középtüskéjű változathoz tartoznak, ám rendhagyó formájuk alapján külön táblán közöljük őket (31. tábla 1-4). Közös jellemzőjük, hogy háromnál a szélességük csaknem háromszorosa a hosszuknak. A negyediknél is csak az változtat ezen az arányon, hogy a szár felső részén lévő fülszerű rész messze túlnyúlik a szárvégen (31. tábla 3). A szárak alsó, más C alakú változatoknál íves része itt tehát igen hosszú és alig ívelt, egy esetben pedig ellenkező irányba, azaz befelé ívelő. Ez utóbbit korábban későbbi deformációnak gondoltuk, de a roncsolódás hiánya és az egyforma hajlásszögek ennek ellentmondanak. A szárközép kettőnél négyzetes átmetszetű volt, de az egyiken laposra kopott (31. tábla 2,4), míg a másik kettőn egyformán 0,4 cm széles és 0,8 cm magas. A szárvégek mindegyiken magasak, 1,4-2,3 cm közöttiek. Rögzítésük terén azonban eltérést jelent, hogy míg a 31. tábla 1. és 3. számú vasaknál a szár felső széléből ívesen kimagasló tüskéket 1,8 és 1,4 cm magasságban visszagörbítve ütötték a sarokbőrbe, addig a másik kettőnél a felső szél vízszintesen nyúlik tovább, és egy lapított végű szöglyukas pántban végződik (31. tábla 2, 4). A nyitott, alig ívelt szárú sarokvashoz (31. tábla 4) a közölt rajz alapján az ozorai 5/f típus áll közel, míg az egyenes, majd éles szögben behajló szárú változathoz a bajcsai várból közölt 75-76. számú patkók formája áll legközelebb.84 Jégpatkó. Kengyel alakú jégpatkó kétharmad töredéke az egyik szár hiányával. A másik függőleges szár egy 1,1 cm lapos vas, amely felül a felkötésre szolgáló, visszagörbített nyitott karikában végződik. Talpalója lapos, kiszélesedő, három, gúla alakú zömök tövissel (31. tábla 5). A folyók és mocsaras vizek közé zárt területen télen úgy a közlekedésnél, mint a halászatnál szükség volt a megcsúszástól védő eszközre. Ez a lábbelire erősíthető patkó formáját tekintve eltér azoktól a 15-16. századi, kör alakú példányoktól, melyeket a Kecskemét környéki falvakban a lapos talpú lábbelikre erősítettek, és nem hasonít a 17. század második felére keltezett ozorai „jégsarkantyúkhoz” sem.85 Mivel felszíni gyűjtésből származik, keltezése a legújabb korig terjedően bizonytalan. Lábvas. Bár nem fegyver és nem is öltözék, mégis, mint a hadieseményekhez is kapcsolható rabtartás eszközét, a feltáráson előkerült lábvasat itt közöljük. A kiterített helyzetben 55,5 cm hosszú páros lábvasat két darab lapos vasból hajlították perecekké, és vasszegecsekkel tettek zárttá. Meg83 GERE 2003, 118. 84 GERE 2003, 250.106. tábla 1; VÁNDOR 2002,131. 75-76. tétel. 85 SZABÓ 1938,128. 616. kép; GERE 2003, 120,155.11. tábla 5-7. 331
