Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 39. (Szekszárd, 2017)
Vizi Márta–Gere László: A szekszárdi vár története. Írott források, térképi adatok és az eddigi régészeti–műemléki kutatások alapján
2011 őszén a vármegyeháza északi szárnya előtt találtuk meg a szekszárdi vár egy észak-déli irányú szakaszát és a vár északnyugati sarkát, és az ahhoz csatlakozó támpillért is. Ez lehetett a korábbi vár nyugati fala, északnyugati sarka (39. kép). A sarokpillértől északra, a mai bírósági épület előtti úttest alatt pedig - a várfal északi oldalán - sáncárkok maradványai kerültek elő (40. kép). A két sáncárok kelet-nyugati irányú volt, azaz a vár északi oldalán húzódhattak. A két árok feltehetőleg a vár két periódusához tartozhatott, azaz az északabbi árok a vár bővítésének időszakára tehető. A mai vármegyeháza északi oldalán lévő Várköz ma már nem mutatja ennek a rendszernek a nyomait. Az itt fektetett közmüárkok a sárga altalajba mélyültek. A klasszicista vármegyeháza építése során az új épület körüli tereprendezések minden bizonnyal elpusztították az északi oldalon a várároknak a mai épülethez közeli szakaszait. Az I. Béla király tér keleti oldalán létesített szökőkút észak-déli irányú árka, a tőle nyugatra lévő vízvezetékárkok, az igazságügyi palotasor előtti parkoló mentén ásott árkok azonban újabb meglepetéssel szolgáltak. Ezekben újabb falak alapozását találtuk meg. Ezek a maradványok fehér mészkőből voltak. Ezen a részen előkerült egy újabb, egykor fehér kőből készült várfal hosszabb szakasza, amely a tér északkeleti része felől a mai Garay utca torkolata felé fut (41-44. kép). A megyeházát övező, már említett téglafal előtt, a megyeháza nyugati homlokzatának déli része előtt is megtaláltuk a fehér kőből készült várfal egy újabb szakaszát. Véleményem szerint a téglafal előtti járda melletti fák ültetésekor kerülhetett elő egy szakasza a várfalnak, ezt figyelhette meg Wosinsky Mór is 1897-ben. Az I. Béla király tér közepe táján, a mai szökőkút vonalától nyugatra nyitott árkokban a külső várfaltól nyugatra lévő sáncárok nyomait is megtaláltuk (45. kép). A sáncárkot teljes hosszában nem lehetett feltárni, csak a megnyitott közműárkokban vizsgálhattuk egyes szakaszait. Egykori mélységét nem lehet megállapítani, hiszen a valamikori járószintet a megyeháza építkezésével ösz- szefüggő tereprendezésekkor eltüntették egy szintsüllyesztéssel. A sáncárok betöltési rétegeiből a késő középkorra jellemző kerámia leletanyag került elő. Ezeken az általánosan jellemző tárgyakon kívül egy ágyú, egy falkonett több darabja108 került napvilágra (46-47. kép). A két darab valójában egy ágyúhoz tartozik. (48-49. kép). A furat átmérője 9 cm. Az ágyú pontos anyagösszetételét Kovács Imre fizikus határozta meg.109 A vizsgálati eredmények alapján mindkét darab 90% körüli réztartalmat mutatott, valamint 5,5 % ónt és 2,2 % antimont tartalmazott. Az ágyúdarabok ezek szerint ónbronzból készültek. Koruk a 16-17. századra tehető.110 Az újabb falmaradványok, a fal mellett megtalált sáncárokszakaszok azt mutatják számunkra, hogy a korábban említett, 15. századi várbővítés megvalósult. Ezt a bővítést köthetjük a forrásokban említett Vitéz János-féle munkákhoz. Az újonnan feltárt falszakaszokkal bizonyítást nyert, hogy Mátyás király uralkodása idején a várat bővítették, megerősítették. Ezzel a vár második periódusát tudjuk igazolni. Ez a vár sem volt túl hatalmas, a terület adottságai meghatározhatták, hogy meddig volt érdemes a vár területét kiterjeszteni. A vár minden bizonnyal a domb nyugati széléig terjedt. A régészeti megfigyelés során észleltek azt bizonyították, hogy ezen a részen valamikor egy lankás, lejtős rész volt, ahol lehetőség volt a vár védelméhez tartozó árok kialakítására is. 108 Az ágyú egyik darabja a szökőkút árkának ásásakor került elő. Fémkeresővel átvizsgálva az árok falát, kiderült, hogy egy másik töredék is rejtőzködött az árok falában. Ezúton is köszönöm Czövek Attila régészeti osztályvezető úr segítségét a keresésben. WMMM RGy, Itsz.: 2014.99.1-2. 109 KOVÁCS 2016, 33. A vizsgálatokat az MTA Wigner Fizikai Kutatóközpontban végezte. Ezúton is köszönöm Kovács Imrének a vizsgálatokat. 110 KOVÁCS 2016, 33. 276
