Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 39. (Szekszárd, 2017)
Vizi Márta–Gere László: A szekszárdi vár története. Írott források, térképi adatok és az eddigi régészeti–műemléki kutatások alapján
ÖSSZEFOGLALÁS A szekszárdi vár történetében különféle források adatai szolgáltattak mozaikkockákat létezésének, milyenségének bizonyítására. A csekély számú adat azonban az új feltárási eredményekkel együtt jelentősen bővítette ismereteinket a várról. A szekszárdi várhoz, illetve apátsághoz igen hasonló építéstörténete van a péterváradi ciszterci kolostornak. Ott is előbb a templomot vették körül egy várfallal, ami kapcsolódott a kolostornégyszöghöz, amit később egy külső falgyűrűvel öveznek.111 Szekszárd esetében a templomot védő, kolostorhoz kapcsolódó fal a 15. század elején épülhetett, a külső várfalat a tornyokkal pedig Vitéz János építhette. A török valójában csak a lakott részt, a külvárost vette körbe egy palánkkal.112 Régészetileg nem tudjuk igazolni, hogy valóban Mátyás parancsára bontották-e le a várat, a vár a hódoltság korában még tovább létezett. A hódoltságkori vár élte a hódoltsági részek nem túl nagy jelentőségű várainak életét. A török alóli felszabadulás után elveszti maradék hadászati jelentőségét, a 18. század végén a vármegye kezébe került a terület. A 18. századi újjáépítések során már sor kerülhetett az egykori Vitéz-féle bővítés, majd a hódoltságkori palánkok elbontására. Az 1794. évi nagy tűzvész óriási károkat okozott a város épületeiben, így az egykori apátsági épületekben is. A 19. század elején Pollack Mihály tervei alapján megépült a vármegyeháza, amelynek falai magukban foglalják az egykor itt állt vár falainak maradványait. A felesleges falakat elbontották, tereprendezés történt az új épület körül. A vármegyei közigazgatási központ kiépítésekor minden bizonnyal a vár minden maradványát megsemmisíthették, hiszen nem volt szükség a továbbiakban egy hadászati központra a belvárosban. A szekszárdi vár története, mint láttuk, igen hiányosan követhető végig az évszázadokon. A különféle dokumentumok összegyűjtése azonban lehetőséget adott arra, hogy a korábbi ismereteinknél több információnk legyen a településnek erről a fontos részéről. A vármegyeháza, valamint a Béla király tér rekonstrukciója lehetőséget adott, hogy műemléki, régészeti módszerekkel új adatokat nyerjünk, és ezeket összevessük a többi forrás adatával. Nem kizárt, hogy a különféle forráscsoportok tanulmányozásával még további mozaikdarabkák kerülnek elő, amelyek tovább bővítik ismereteinket a település eme részének történetéről. 111 GERE 2000, 368-376. 112 GERE 2008b, 67-70. 277
