Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 39. (Szekszárd, 2017)

K. Németh András: Középkori pecsétnyomók és idézőbillogok Tolna és Somogy megyékből

Keltezés: hatszögű pecsétnyomókat viszonylag keveset ismerünk. Újbánya város gyakran idézett 1345-ös nagypecsétjének nyomója71 mellett Bebek István országbíró 1362-es gyűrűspecsétjét említhetjük.72 A forma alapján a pincehelyi pecsétnyomót is a 14. század közepe tájára keltezhetjük.

Sérsekszőlős-Szőlősi-rét (Somogy megye) (3. tábla 1.)

Leírás: kerek pecsétnyomó. A pecsétnyomó széle, illetve a körirat és a pecsétkép között egyenként két-két körbefutó, sekély, keskeny horony. A hátlapon az éremképre merőleges irányú, párhuzamos, sekély hornyok (talán öntési hiba vagy a nyakban való hordásból eredő dörzsölés), illetve néhány kisebb és egy nagyobb, 0,7x0,5 cm-es ovális mélyedés (talán öntéshiba) látszik. A fül oldalnézete nem íves, hanem kis síkokból áll.

Méret: átmérője: 3,4-3,6 cm, vastagsága: 0,3-0,45 cm, felfelé enyhén vastagodik. A pecsétre merőleges függesztőfül magassága: 1,1 cm, szélessége 0,8 cm, a függesztőlyuk átmérője 0,5 cm.

Körirat: +:SIGILL[um]: FR[atr]IS: VALENTIN!. A. két L betű között, illetve a második L betű után a száraikra merőlegesen a két betűt összekötő mély vonal látszik, amely a második L betűn túl a pecsét széle felé elkanyarodik, de nem fut ki. A FRIS szóban az I fölött a külső szegélykörbe belógó, ácskapocs alakú, két végén ékszerűen a körirat felé belógó, középen a pecsét széléig kinyúló enyhe ívvel tagolt rövidítés látszik.

Pecsétkép: szemből megjelenített, nagyjából térdig érő tunikát viselő, a tunika aljáig ábrázolt, tonzúrás hajviseletű szerzetes, könyökben behajlított bal kezében álló téglalap alakú tárgyat (valószínűleg könyvet) tart, jobb karja szintén behajlított, oldalra kinyúló kezében nyéltüskés körmeneti- és oltárkereszt szárát tartja. A mind a négy szárán egyenes talpakban végződő kereszt alsó szára alig hosszabb, mint a másik három szár, aljából a kereszttel azonos hosszúságú, lefelé keskenyedő szár (nyéltüske?) nyúlik ki. A szerzetes arca egyszerűen megformált, a haj alsó vonalát a homlokon folyamatos vonallal jelezték, amely az orr fölött a legmagasabb, a fülek felé pedig kissé ívesen, alacsonyabban fut, a fejtetőn apró redők láthatók. Az alacsony, függőleges nyakú tunika redőit kilenc, csaknem függőleges, keskeny, mély véset jelképezi, amelyek többsége a bal kar és a könyv miatt megtörik, nem fut végig. A bal kar redőit ferdén, két oldalról egymással szemben, V alakban futó mélyedésekkel jelezték, a jobb kar felső részén azonban négy ferde, párhuzamos mélyedéssel, a jobb alkaron pedig hét függőleges, párhuzamos sávval.

Lelőhely, történeti adatok: a pecsétnyomó Sérsekszőlős belterületétől délkeletre néhány száz méterre, a Sérsekszőlősi-vízfolyás keleti oldalán került elő. A mai falu belterülete az egykori Szőlőspuszta helyén alakult ki, a pecsétnyomó így kétségtelenül a középkori Szőlős faluhoz köthető. A középkori Szőlőst először 1082-ben említik, a veszprémi káptalan birtokaként.73 Temploma szerepel a pápai tizedjegyzékben,74 és 1523-ban is feltűnik.75 Szőlős birtokosai között megtalálható volt a veszprémi és a fehérvári káptalan, a fehérvári johanniták, az Ugali, a Lullai, a Battyáni és a Fajszi Ányos család is.76

A tárgy előkerülési helyén 2017-ben Varga Mátéval középkori kerámiát gyűjtöttünk, ami megerősíti a pecsétnyomó lelőhelyeként megadott helyszín hiteles voltát. Ettől a területtől északra (Cserhát), valamint vele átellenben, a Sérsekszőlősi-vízfolyás nyugati oldalán két helyen is (Fo- ki-völgyi-rét; Feneketlen) Tokai Zita Mária 2013-ban kisebb középkori lelőhelyeket azonosított. Az itt említett négy lelőhely valójában egy nagyobb, a patak két oldalára kiterjedő, azzal párhuzamos faluhely része.

Bálint barát rendi hovatartozását nem ismerjük, személyét nem tudjuk azonosítani.

71 NÉMETH 1987-1988, 42, 46. 2. kép; ORGONA 2002, 584,10. kép.

72 RÁCZ 1995, 29.

73 HO IV. 6.

74 MonVat 1/1. 379 (Zeules), 392 (Secliles), 398 (Zeuleus).

75 KOMJÁTHY 1970, 70. 49. sz.

76 CSÁNKI 1894, II. 648-649. A falu és temploma történetére összefoglalóan; M. ARADI 2016,190.

245