Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 38. (Szekszárd, 2016)
Csekő Ernő: „Valami úri fürdőélet félszeg paródiája” (Babits Mihály). Fürdőélet egy mezővárosban, az 1880-as évekbeli Szekszárdon
ba állító, azokat részletező írásoktól, s a jóval szőkébb horizontnak megfelelő témákat állítva előtérbe. így az egyik 1885. évi fürdői levél többek közt a Szekszárdot átszelő „híres világkerülő, biciklis amerikai angol sports-mann Stevenson Tamás”4 itteni időzéséről, illetve csörge-tói fürdőzéséről írt. Helyesebben, csak írt volna. Történt ugyanis, hogy az utóbbira a körülmények alakulása miatt nem került sor. Amint a levélben olvasható: ózonban (ti. a fürdéstől, Cs.E.) mégis visszamaradt, mert meghallotta, hogy ott éppen akkor a cs. kir. mének förösztöttek. Azt mondá, hogy a telivér angol ló már csak különb a mienknél, náluk mégsem szokás az uraknak együtt fürödni a lovakkal. Felült tehát a jóllakott vasparipájára s elláblovagolt Belgrádfelé!”5 A cikk End a Rever álnév mögé bújó írója a következőkkel folytatta: „Az angliusnak tökéletesen igaza volt; indignációja6 7 kontignációsan okadatolt! Nem megy az - uraim! - hogy mi a poros lovakkal, trágyás kocsikkal együtt fürödjünk! S hozzá mi pénzért, azok ingyen! E dolog már régen szemet szúrt, - s éppen azért a fürdőközönség folytonos ostromlására Etele úr kordont parancsolt, s varázsütésre meglótalanítá tengerszemünket, körülárkoltatá a Csörgetéket. Jól tette. Hanem én azt mondám neki rögtön: < Jóska! Ez az árok reggelre behuzatik! Még jó szerencséd lesz, ha a polgártársak meg nem vernek, s rád nem terítik a Csörgetég vizes lepedőjét!> Jóskának tett jóslatom eleje beteljesült, utóbbi része várandós! — Miért? Mert kivonulá bíró úr - Stann! Húzza be az árkot mostan! Ez a tó közös, városi, Ha hát benne lovat mos Bármely polgár - szabad dolga! Itt nincsen úr, nincsen szolga! Sőt, mert nagyobb: előbbvaló Embernél a kocsi, - ló!”1 A fürdői levél írója, ugyan megjegyezvén, hogy Szekszárd községi bírójának fellépése kétségtelenül valós érdekekre alapozódik, a fürdőközönség óhajának figyelembe vételét is elvárva a város- vezetéstől, hozzáfűzi: „(...) a fürdőközönség is: városi közönség - annak színe, java. Ennek is érdeke az, hogy lehető tiszta vízben fürödjék pénzéért!----Ettl úr az ítéletet - úgy halljuk - megfellebbezte. Kinek lesz igaza, kinek lesz előnye: embernek vagy lónak? - majd meglátjuk. De ha az árok, mint már két helyen elkezdték - a sötét éjek titkos leple alatt, vagy bírói nyílt parancs szavára csakugyan újra behuzatik: akkor maholnap megérjük, hogy a lovak a kabinokban fűrödnek, mi pedig mehetünk a Dunának!”8 Az iménti, iróniával, humorral, részben öngúnnyal írt cikk kiválóan világítja meg az Ettl József által a Csörge-tón létesített „valóságos kis asyll”9 korlátáit, a fürdőélet provinciális mivoltát, egy konkrét eset kapcsán pedig rátapintott a város gazdasági adottságaiból, társadalmi összetételéből következő, s hosszú évtizedeken keresztül visszatérő érdekellentétre, konfliktusforrásra, amely a fürdőélet helyi intézményesülésére, közte a Csörge-tó hasznosítására is rányomta a bélyegét. Nevezetesen arra, hogy a település városias létformájú rétegeinek a polgári életvitelhez fűződő igényei gyakran ütköztek a helyi társadalom felét, az 1900-as évek elejéig pedig többségét adó agrárné4 Itt jegyezzük meg, hogy a korabeli forrásokat, újságcikkeket a mai helyesírás szabályaihoz közelítve, tehát nem betűhíven közöljük. Ellenben egyes, elsősorban idegen származású szavakat, mint pl. a sports-mann a forrásban szereplő alakjuk szerint írjuk. így jártunk el továbbá azon magyar szavak esetében is, amelyek eredeti írásmódjának meghagyása stílusbeli szempontból indokolt (pl. föllébb, stb.). 5 END 1885a, 3. 6 indignáció (lat.): megbotránkozás 7 Uo. 8 Uo. 9 Tolnamegyei Közlöny 1883. június 10. 3. 572
