Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 38. (Szekszárd, 2016)
Csekő Ernő: „Valami úri fürdőélet félszeg paródiája” (Babits Mihály). Fürdőélet egy mezővárosban, az 1880-as évekbeli Szekszárdon
pesség érdekeivel. Ezen érdekkonfliktus egyik vetületét, az elsődlegesen a polgári rétegek igényeit, óhaját kielégítő városi beruházások (iskolaépítések, közműfejlesztések /például villamosítás, aszfaltozás, vízvezeték, csatornázás, majd városi strand 1932-ben/) következtében gyorsan növekvő adóterhek miatti szembenállás adta, amely a más típusú - így a helyi mezőgazdaságot fejlesztő, parasztságot támogató - beruházásokat kívánó agrárnépességet ugyanúgy sújtotta.10 Az érdekellentét másik vetületét mutatja a Csörge-tó imént említett esete is: a tó használata során a mezőgazdasági célú hasznosítás ütközött a polgári létformához kapcsolódó időtöltéssel, a fürdőzéssel. A fürdő és fürdőközönsége, valamint az állataik tóban úsztatásához, fürdetéséhez és kocsijaik lemosásához továbbiakban is ragaszkodó gazdaközönség ellentéte nem csupán 1885-ben éleződött ki, az egykorú tollforgató által is megörökített akciókban kicsúcsosodva, hanem hosszú-hosszú évekkel ezt követően is. Például még közel félévszázaddal később is, igaz, akkor a gazdaközönség már nem az állatok fürdetéséhez, lemosásához ragaszkodott, hanem csupán az itatás és a vízmerítés biztosításához.11 Az 1880-as évekre visszatérve, az évről-évre visszatérő problémát 1890-1891-ben a hatóság, tekintettel a kis vízfelületre, a lovak és egyéb állatok előbb fürdőidényre, majd egész évre történő kitiltásával igyekezett orvosolni.12 Ezzel egyidőben a szabadfürdőzés szintúgy régen húzódó ügyét is nyugvópontra kívánták juttatni. Gyakran megesett ugyanis, hogy a fürdővel átellenben eső parton nemegyszer ruhátlanul fürdőzök látványa zavarta meg Ettl József fürdőjének kifinomult vendégkörét. Ennek megelőzése érdekében ekkor a szekszárdi járási főszolgabíró a szabadfürdőzés tiltása13 helyett arra utasította Szekszárd elöljáróságát, hogy Ettl József fürdőjének érdekeit figyelembe véve, jelöljön ki az ingyen fürdő férfiak és nők számára külön-külön egy-egy helyet, ahol “öltözőkerítések” emelése és egy rendőr állandó jelenléte révén kell biztosítani a közszemérem és életbiztonság érvényesülését.14 Mindezek után joggal lehet kíváncsi a T. Olvasó aziránt, hogy miképpen nézett ki Ettl József 1882. június 22-én - ünnepélyes keretek közt július 2-án - megnyílt fürdője. A „VALÓSÁGOS KIS ASYLL” ETTL JÓZSEF 1882-BEN MEGNYÍLT CSÖRGE-TÓI FÜRDŐJE A korabeli városközponttól mintegy 3-3,5 kilométerre eső, kis kiterjedésű (1,5-2 kh), partjának nagy részén meglehetősen meredeken mélyülő Csörge-tónál emelt fürdő központi épülete, a fából készült fürdőház a kor szokásainak megfelelően a tóba épült, egy nagyobb vízfelületet ölelve körül, mintegy uszodát képezve az úszni nem tudók részére. Ezen kívül a fürdőházban volt hat zárt kabin magánfürdőzők részére, illetve több vetkőző kabin. A társasági élet és a szórakozás céljaira volt táncterem, külön álló épületben vendéglő, illetve parkosított kert, végében tekepályával. Kiterjedt fürdőszemélyzet állt a vendégek szolgálatára: a 8 fős személyzet felügyelőből, orvosból, úszómes10 Mindez 1913-ban a Nagyatádi-féle helyi kisgazdák által elindított városvisszafejlesztő mozgalomhoz vezetett, igaz annak közvetlen kiváltó okát az 1912. évi LVIIL, városfejlesztést célzó törvény adta, amely a városi tisztviselők fizetésének rendezése miatt a város kiadásainak jelentős növekedését eredményezte. Részletesebben: CSEKŐ 2005, 111-120. 11 A kisgazdák ezen igényei a tó 1932-ben történt eladásával kapcsolatos előterjesztésekben, határozatokban szerepeltek. A tó eladására azonban ekkor még nem került sor. MNL TML, Szekszárd város i., Kpvt. jkv. 1932/90. kgysz., illetve MNL TML, Alispáni i., Közig. i. 6633/1937. - Tolna vármegye törvényhatósági bizottságának 611/kgysz./10024/1932. sz. határozata. Négy évvel később már sor került az adásvételre, amikor a Gauzer Adámnak történt eladást nem sikerült megakadályozniuk az ügyletet ellenző, jobbára kisgazda városatyákból álló ellenzéknek. Erről ld. CSEKŐ 2004, 382-385. 12 A járási főszolgabírónak elsőként csak a fürdőszezon idejére szorítkozó tiltását (9004/1890. sz. hat.) másodfokú határozatában - a járási orvos szakvéleményére alapozva - az alispán terjesztette ki egész évre (631/alisp.l891.). MNL TML, Közp. járási fszb. i., Közig. i. 9004/1890. 13 így például 1885-ben a szekszárdi főszolgabíró, a polgári erkölcsök védelmére hivatkozva betiltatta a tónál a „ruhátlan fürdőzést", melynek ellenőrzésével a csendőrséget bízta meg. A rendelet ellen vétőket 8 napi elzárás fenyegette. Szekszárd Vidéke 1885. július 23. melléklet 1. 14 Ehhez kapcsolódóan az alispán rendelkezése a prostituáltak tóban való fürdését is szabályozta. A fürdőközönség jelenlétében való fürdéstől ugyan eltiltotta őket, más esetekben engedélyezte azt. MNL TML, Közp. járási fszb. i., Közig. i. 9004/1890. 573
