Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 38. (Szekszárd, 2016)
K. Németh András: Fák és erdők a középkori Tolna megyében
szőlőhegyet Tengöldön 1493-ban, amely bizonyára arról kapta a nevét, hogy az erdő közelében feküdt, esetleg éppen annak területéből hódították el irtás révén. Eresztevényről három esetben hallunk, egyszer latinul, kétszer pedig magyar helynévben. Keményfalván 1414-ben Keményfalvi Lukács és Mihály birtokrészéből lefoglaltak egy 100 márka értékű, eresztevényerdőt (silva permissoria) is tartalmazó részt Bátmonostori Töttös László számára. 1374-ben Kozár határában egy Eresztevény nevű erdős legelő (salicum) tűnik fel, 1250-ben Várong határában pedig erestuen suth (talán: eresztvénysut, azaz az erdő egy eldugott sarka) nevű helyet említenek, amely talán szintén erdőre vonatkozik. Makkos vagy bárdos, illetve vadászatra való erdőt négy alkalommal különböztetnek meg a források. 1404-ben battyáni, jánosi, kompoltfalvi és malafalvi birtokrészek becsűjében öt ekealj bokros szőlőt ( vineas rubetosas) és három helyen fekvő, összesen 100 hold nagyságú makkos vagy fejsze alá való erdőt (silvas glandinosas seu sub dolabra) is feljegyeztek. Bárdos erdőket (silvas dolabria) említenek Gyánton is 1431-ben, egy 2000 holdnyi, erőszakkal elfoglalt birtokrész részeként. 1459- ben Lak határai között szerepel a Berek nevű makkos erdő ( silve glandinose). Bizonyára szintén bárdos erdőt kell érteni az 1459-ben Máré, Ábel és Kéthely határában említett tölgyerdőkön, hiszen épületfának és makkoltatásra is a tölgy volt a legalkalmasabb fa. Cserjések viszonylag gyakran tűnnek fel az oklevelekben. A hivatalosabb rubetum kifejezés szerepel Agárd (1411), Dada (1395), Dombó (1358), Fadd (1471), Gerézd (1363) és Madocsa (1443) határában, virgultum pedig Agárd (1411), Dada (1395), Gerézd (1302), Gyánt (1431), valamint Szalat- na és Bikái (1325) határában. Bár a témát legalaposabban ismerő Szabó Péter szerint nem tudjuk a rubetum korabeli magyar nevét,129 Tolna megyéből két forrásunk is - egybehangzóan - harasztnak nevezi: Dombó határában 1358-ban rubetum harazth dictum szerepel, Fadd határában 1471-ben pedig a Zákányharasztja nevű cserjést említik (rubetum seu dumibus). Itt említem meg a cserjésekhez bizonyára besorolható bozótosokat (dumus), annál is inkább mert - mint láttuk - Faddon 1471-ben egymás szinonimájaként szerepelnek. Bozótost említenek Szil 1276-ra hamisított határjárásában, Bikái és Szalatna határjárásában pedig 1325-ben. Voltak olyan bozótosok, amelyek egyetlen fafajról neveztek el, feltehetően a névadó fafaj lehetett benne a domináns: Kedhelyen 1325-ben tölgyekből álló bozót (dumo ilicis), Meggyesiregen 1419-ben körtebozót (dumum piri) tűnik fel.130 Itt említem meg, hogy 1399-ben Középfaluban egy vitatott hovatartozású terület határjárásában terras arabiles spinosas szerepel, ami valószínűleg olyan szántóföldet jelent, amelyet valamilyen tövises növény kezdett el benőni.131 Bár vadászatra való erdőt nem említenek forrásaink, itt sorolom fel a vadászatra, mint tevékenységre vonatkozó kevés adatot. 1349-ben I. Lajos Pakson kiadott oklevelét, mint vadászóhelyén (in loco venationis) kiadottat keltezte,132 a vadászat konkrét helye kérdéses, mert Paks környékén az első katonai felmérés alapján nagyobb erdőt csak Németkér és Bikács határában feltételezhetünk, illetve ekkor még Pakssal szemben, a Duna keleti oldalán összefüggő erdőség húzódott Dunaszent- benedektől Géderlakon át Úszódig, a mai imsósi erdőt is beleértve.133 1439 körül Váradi István dombói várnagy testvérétől többek között egy jó madarat ( unam bonam avem) kért,134 ami alatt kétségtelenül vadászatra való ragadozómadarat kell értenünk. Végül egy különleges, nehezen értelmezhető adatot mutatok be, amely kétségtelenül vadállatok, szarvasok tudatos befogásáról (és nem vadászatáról) szól. 1471-ben a fehérvári káptalan tolnaszentgyörgyi officiálisai és népei mintegy 40 szarvast ( cervos) egy a Dunával kapcsolatos, de az oklevél hiányossága miatt ismeretlen, Szent129 SZABÓ 2008, 335. 130 A 18. századra eltűnik a rubetum/virgultum kifejezés, helyét az 1715-os országos összeírásban helyét éppen a dumus szó veszi át. SZABÓ 2009a, 88-89. 131 Zichy V. 96. sz. 132 AO III. 515. sz. 133 EKF. 134 DL 90746. 55
