Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 38. (Szekszárd, 2016)
K. Németh András: Fák és erdők a középkori Tolna megyében
györgy határai közt fekvő helyre {in quad[...] Danubii intra metas eiusdem possessionis Zenthgywr- gh existenti) tereltek (inclusissent) és amikor be akarták őket fogni {capere voluissent), akkor a faddi plébános a fehérvári keresztesek faddi jobbágyaival a szarvasokat őrző szentgyörgyieket megverte, a szarvasokat pedig elvitték.135 A vadászható állatokra utaló helységneveket (Farkaslik, Gerényes, Ravaszlik) később mutatom be részletesebben. A berek nem ritka a forrásokban. Ilyenekről olvasunk Bat (Szil, 1363), Fadd (1470), Gyánt (1431), Hillye (1327), Kazsok (1275, 1279), Kozár {Megye, 1374), Madocsa {berek, 1443), Olaszfalu (1308), Partmadocsa (1458) és Szekszárd (*1015) határában. A bati berket Szilnek, a kozárit pedig Megyének nevezték, előbbi neve a berek jellemző fafajtájára utalhat, hiszen a szilfa egyik élőhelye valóban éppen az ártéri ligeterdő. Faddon 1429-ben egy Általberek nevű erdő szerepel, a sárközi Lak határában pedig többször is említenek egy Berek nevű erdőt {silva, 1381,1450), amely 1459-ben már makkos erdőként {silve glandinose) tűnik elő, jelezve, hogy az erdő nevéből önmagában még nem feltétlenül következtethetünk annak jellegére. Itt említhető, hogy a berek szó különféle összetételekben és képzővel öt középkori falu nevébe is bekerült (Berek, Berki, Berekal, Berekszeg, Csomborberki). A fenti erdőfajták természetesen nem élesen elkülönülve léteztek. Ugyanazon a birtokon többféle erdőt is lehetett találni, pl. Gyánton 1431-ben egymás után bárdos erdőket, berkeket és cserjéseket {silvas dolabria, nemores, virgultas) sorolnak fel. Az erdők jellemzők fáját csak a tölgyerdők esetében nevezik meg (Máré, Ábel és Kéthely 1459; valamint Tölesvajka erdő: Fadd környéke 1476), a határjárásokból gyűjthető rengeteg fanév inkább egy-egy magányos fára utal. Az erdők határon belüli fekvésére csak sejtéseink lehetnek, főként a később bemutatott erdőnevek alapján, hiszen csak egyszer nevezik meg valamelyes pontossággal az erdő helyét. Bika birtokon 1523-ban egy erdő szigeten feküdt; ez bizonyára ritka dolog lehetett, valószínűleg azért is rögzítették alaposabban a helyszínt. Az egyes erdők nagyságát csak ritkán árulják el az oklevelek. Vesszős Jánosnak 1404-ben négy mecsekháti birtokban (Battyán, Jánosi, Kompoltfalva, Malafalva) összesen 100 hold nagyságú (azaz kb. 84 hektáros) makkos vagy bárdos erdeje {silvas glandinosas seu sub dolabra) volt, három részletben. Kesztölcön 1240-ben 16 holdas (kb. 13,5 hektáros) erdőt adtak az itteni johannita rendháznak. Titán 1293-ban hat hold (kb. öt hektár) nagyságú erdőt adtak el. A Martos 1093-as határjárásában említett, „csaknem mérföld” nagyságú erdőt {silve fere ad unum miliare) bizonyára nem szó szerint kell érteni, inkább a nagyon nagy szinonimájaként. Egyszerűen nagy erdőről szólnak az oklevelek Várongon 1250-ben és Benceházán 1480-ban, teljes {integra) erdőt pedig Benceháza határában 1479-ben jegyeztek fel. Ha egy faluban több birtokos volt, az erdőket közös használatban is hagyhatták (Almás 2. 1450, Csát 1342) vagy megoszthatták (Bak 1468). 1483-ban kerekligeti és szoroszlói jobbágyok panaszkodtak földesuruknak, hogy eltiltották őket a Bodó Gáspárral közös erdő szabad használatától, bizonyára annak megbízottai. Az erdők haszonvételei Az erdők számos haszonvételt biztosítottak a középkor emberének. A bárdos erdőkből szerezték be az épületfát, legyen szó templomépítésről (Büssü 1516) vagy egyszerű jobbágyházakról (Kösz- vényes 1451). Házak farészeinek erőszakos elszállítását említik 1386-ban Körtvélyesen és Őrsön. Kétségkívül szintén faházakra vonatkozik az az 1360. évi adat is, amely szerint Szili Demeter fiai, György és István a veszprémi püspökség szili birtokrészét elfoglalták, a püspök által öt jobbágy részére épített házakat lebontották és saját birtokukra vitték át.136 A hatalmaskodások során legy- gyakrabban a házak - bizonyára fából készült - ajtaját, kapuját említik, mint amelyeket sérelem ért. így pl. 1347-ben a pécsi káptalan zselici officiálisa Jánosiban a jobbágyainak szállásait és házait az 135 DL 106617. Rí. 136 KUMOROVITZ 1953, 532. sz.; BORSA 1998, 23. 276. sz. 56
