Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 38. (Szekszárd, 2016)
Losonczy Tóth Árpád: „Tegnap estve a lázadás itt is kiütő félben volt…” Hivatalból jelenlevő és jurátus szemtanúk az 1848. március 15-i pesti forradalom pozsonyi előestéjéről
ban, így a határhoz igen közel fekvő Pozsonyban is. Egyéb egykorú beszámolókhoz, ekkortájt íródott levelekhez hasonlóan, ez az emlékirat is említést tesz arról, hogy már az első, Bécsből érkezett hírek hatására mindenki, „liberális, conservativ, aulikus egyaránt” nemzeti színű, veres, fehér, zöld kokárdát tűzött ki a ruhájára. Az Európa nagyvárosaiban egymást követő forradalmi megmozdulások már nem váltottak ki különösebb visszhangot környezetében, Splény emlékezete szerint. Az emlékirat megemlíti a bécsi mintára létrejött pozsonyi nemzetőrség megalakítását, amelybe a fiatal főnemes is belépett, sok más társával egyetemben. Mint nemzetőr, részt vett „a pozsonyi alsóbbrendű polgárság’ elleni föllépésben. Saját szavai szerint ugyanis a városi csőcselék „a forradalmat, melyben állítólag voltunk”, a külvárosi zsidók fosztogatására akarta felhasználni, így akarván halászni a zavarosban. Nagyobb lelkesedés nélkül és szenvtelenül, de tárgyszerűen eleveníti fel emlékeit a nagy létszámú országgyűlési küldöttség bécsi útjáról, amely a Kossuth által szövegezett feliratot az uralkodóhoz vitte. Szintén beszámol a lelkes országgyűlési ifjúság által indított második delegáció sikeres útjáról és barátkozásáról a bécsi diáksággal, megemlítve azt is, hogy a pozsonyi ifjaknak oroszlánrésze volt abban, hogy a bécsiek gyűlölt polgármesterét, fgnaz Czapkát elzavarták. Mint látjuk, a Pozsonyban sorjázó megmozdulásokat nem tekintette forradalomnak Splény. Ugyanakkor a fiatal főrend emlékezete szerint a vértelen, pesti, győztes március 15-i forradalomnak a híre sem keltett eleinte nagy visszhangot a pozsonyiak (értsd: az ott tanácskozó követek, de különösen a főnemesség) körében. Sokan ugyanis úgy gondolták, hogy az ott történtek nem gyakorolnak majd komoly befolyást a magyarországi politikai események menetére. Joseph Andrew Blackwell158, a magyarsággal rokonszenvező angol diplomata, hivatalos magyarországi küldetése idején, 1847-1848-ban tizenhét jelentést és huszonöt félhivatalos levelet írt Nagy-Britannia bécsi nagykövetéhez, Viscount Ponsonbyhoz. Az angol kormány ügynökeként küldött jelentéseiben részletes beszámolókat küldött felettesének az utolsó rendi diéta menetéről is. Pozsonyban keltezett jelentéseiben alapos elemzéseket nyújtott az országgyűlésen egymásnak feszülő konzervatív, illetve liberális törekvésekről. A sorsdöntő napokban a törvényhozás színhelyén tartózkodott ugyan, de a pesti eseményekre is rálátása volt. Jelentéseiben határozottan leszögezi, hogy „a forradalom teljes" és Magyarország ténylegesen független országgá vált,159 noha a bécsi udvar nem ismeri el a forradalom tényét, mivel az vérontás nélkül zajlott le. A pozsonyi fejleményeket jóval enyhébb lefolyásúaknak ítéli meg a pesti megmozdulásokhoz képest, noha egy helyütt utal a heves és lobbanékony országgyűlési ifjak megnyilvánulásaira is.160 Nem kerüli el a figyelmét az sem, hogy míg a pozsonyi nép megelégedett azzal, hogy a közhivatalokról csendben eltávolította a császári címert, érintetlenül hagyva rajtuk a sárga-fekete császári színeket, „Pesten a császári címert letépték és az úttestre hajították", s néhány óra alatt minden középület ajtóit és kerítéseit nemzeti színűre mázolták.161 A most közreadásra kerülő levelek kevéssé vagy egyáltalán nem ismertek. Egy közülük évtizedekkel ezelőtt már leközlésre került, kettő pedig a szűk szakmai körök számára nem volt már teljesen ismeretlen. A levelek közül kettőt jurátus, illetve az országgyűlési ifjak közösségébe sorolható fiatal vetett papírra, de a másik kettőben is sok szó esik a harcias, forradalmi szellemű pozsonyi ifjak lázas tevékenységéről a márciusi napokban. Az 1848 március idusa környékén, Pozsonyban keltezett, illetve első kézből, megbízható politikus szemtanúk elbeszélése által szerzett friss ottani értesülések alapján született levelek együttes közreadásával az a szándékunk, hogy elégtételt szolgáltassunk a mára már méltánytalanul elfeledett „forró vérü”162 pozsonyi országgyűlési ifjaknak. 158 Blackwell, Joseph Andrew (1798-1886) - brit diplomata, mo.-i ágens. Többször beutazta az országot, részt vett az 1843/44. és 1847/48. évi ogy.-eken, jelentéseket írt a szabadságharcról. 159 BLACKWELL 1989, 129. 160 BLACKWELL 1989,175. 161 Uo. 136-137. 162 DEGRÉ 1883,1. 68. 532
