Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 38. (Szekszárd, 2016)
Losonczy Tóth Árpád: „Tegnap estve a lázadás itt is kiütő félben volt…” Hivatalból jelenlevő és jurátus szemtanúk az 1848. március 15-i pesti forradalom pozsonyi előestéjéről
8. kép. Pozsony látképe dél felől, Ligetfalu irányából van szerencsénk találkozni” - írja az Életképek tudósítója 1845. május 28-án.63,^4tálában az egész város is szembetünőleg épül” - áradozik beszámolójában a konzervatív elkötelezettségű divatlap cikkírója is, hasonlóan lelkes hangnemben.64 És valóban, ezekben az években újultak meg például az óváros meghatározó egyházi és világi épületeinek tornyai. Az egykori városkapuk közül az egyedül megmaradt Mihály-kapu 51 méter magas tornyát éppen ekkor, 1845-ben renoválták. Ünnepélyes külsőségek között 1845. szeptember 15-én emelték föl a torony csúcsára „a sárkányt tipró Szent Mihályt.”65 Az egykori koronázó templom, a Szent Márton-dóm, amelynek tornya 1833-ban egy villámcsapás következtében leégett, az 1835-1846 közötti újjáépítés során kapta meg a jelenlegi, gótizáló tetőt, mely id. Feigler Ignác tervei alapján készült.66 A már idézett tudósítás említést is tesz az uralkodó által a templom újjáépítésére a városnak ajándékozott vörösréz lemezekről.67 A székes- egyház 85 méter magas tornyának csúcsát díszítő, párnán nyugvó magyar királyi korona 150 kilogramm súlyú, 164 cm magas és 120 cm átmérőjű, aranyozott mása 1846 novemberében került vissza a helyére, fényes ceremóniával egybekötve.68 A Szent Orsolya-rendi apácák templomának „csinos alakú” tornyára szintén ebben az évben került föl a vörösréz lemezborítás.69 A mellette álló kolostor 63 Élk 1845. jún. 7. (I. félév 23. sz.) 748. (Ligety [?] tudósítása) 64 F. L. 1845. szept. 22-i keltezésű levele Pozsonyból. Hond 1845. szept. 30. (II. félév 13. sz.) 259. (Vidéki futár rov.) 65 Uo. 66 SZŐNYI 1996, 60.; vö. FIRON 1985, 78. 67 1843 nyarán a király 10.635 font rezet adományozott a szabad királyi városnak. (Élk 1845.1. 23. sz. jún. 7. 749.) Az egykori magyar Felvidék építőművészetének kiváló ismerője, Szőnyi Endre, aki maga is tevékeny építőmester volt, V. Ferdinánd 10 tonna súlyú rézajándékáról tesz említést. (SZŐNYI 1996, 31-32.; vö. KUMLIK 1908, 85.) A két különböző megadott súlymennyiség nincs összhangban egymással. Mivel 1 bécsi font mindössze 0,5580 kg-nal< felel meg, a 10.635 fontnyi réz mindössze 5933,06 kg-ot nyomott. 68 Egy pozsonyi kardgyártó, H. Bauman készítette el az aranyozást, amely 150 aranyba került. (RAKOVSZKY 1865, 71.) 69 Élk 1845.. jún. 7. (I. 23. sz.) 749. 517
