Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 38. (Szekszárd, 2016)

Fuksz Márta: A Tolna vármegyei hegyközségi artikulusok és a Szekszárdi Közalapítványi Uradalom hegybéli rendtartása 1839-ből

latilag összefoglalták a követendő magatartás- és viselkedésformákat, elvárt és betartandó erkölcsi elveket. Ezek legtöbbje a 18. századi artikulusokban fordult elő. Sok esetben tettek különbséget gyermek, női és férfi bűnös és az érte járó fizikai büntetés között.76 A szekszárdi és bátaszéki rendtartás bár több cikkelyben érintette, de nem részletezte ezeket a témákat.

Nem rendelkeztek külön a szüret időpontjáról, a dézsmaszedőkről, munkájuk folyamatáról. Hiányzik a két ismertetett szövegből a borkimérés szabályozása, pedig a jelentős földesúri bevételnek számító borkimérési jog megsértését szigorúan büntette az uradalom. Valószínűleg a már ismert és sikeresen alkalmazott törvényeket nem tartották fontosnak egy kései hegyközségi rendeletben újra kiadni. Ugyancsak hiányzik a kötelező éves munkák időbeli beosztásának leírása, illetve az érte járó bérezés megállapítása. Annak ellenére, hogy a munkabér változott az idők folyamán, a rendtartás kiadásakor érvényben lévő munkadíjakat meg szokták nevezni.77

A szekszárdi uradalom szőlőbirtokokkal kapcsolatos anyagaiban azonban olyan fontos kiegészítő információkat találhatunk, melyek a szabályzatban nem lettek rögzítve.

A 18. század végén az uradalom szeptember elején megállapította a szüret kezdőpontját és rendelet formájában rögzítette, majd az érintett településekre elküldte. A forrásokból kiderül, hogy volt olyan év, amikor a fehér és kék szőlőt külön időpontban szüretelték. A megfelelően érett szőlő szedése volt a cél, ezért sokszor a hegy napsütötte déli-délkeleti oldalán 1-2 héttel előbb indult meg a szedés, mint a hűvösebb északi oldalon. A szüret pontos időpontja azt is biztosította, hogy a hegykapukkal, kerítéssel, gyepűvel körbevett szőlőhegyen az uradalmi adminisztráció tisztviselői is jelen voltak a dézsmaadó miatt. „A Mgos Urasságh, Hegy Bíró az Város Tanátsával edgyet érvén réghi szokás szerint meg vizsgálván az Hegyeken a Szőllő szedést a következendő képpen engették, úgy mint

1. Az Elő-hegyeken a Parásztai Kapuiul fogva Tolnai Tisztarto szőlleje fölöt az Hegy Tetéigh és körül az Job Remetei oldallal edgy üt az Hoszu Völgy igh szabad mind fehér mind vörös. Az Hegy tetőn az szekér utón hasíttya úgy, hogy a Bal Parászta, Cser Hát és Bal Remete nem szabad.”78

Az 1794. szeptember 4-én kiadott rendelet részletesen foglalkozott a „Palánki hegy” és a „Barti- na hegy” 2 oldalára vonatkozó szedési engedéllyel is. A felszabadított területek leírásakor nemcsak földrajzi nevekkel azonosították a szőlőket. Sokszor megadták a tulajdonos nevét, néhol szakmáját is feltüntették a pontosítás érdekében: „Pintér Maiszter Svarczer Ferenc szőlleje lábájában lévő szekér útig.

.....Harkay László szőllejéigh szabad...”.

A forrásból kiderül, hogy a hegybíró, „Benyovszky László” tisztsége már jóval az 1812-es rendelet kiadása előtt is létezett. Az első kinevezéséről nincs pontos adatunk. Az uradalom által alkalmazott hegybíró Szekszárd mezőváros vezetőivel együtt állapította meg a szüret időpontját a hegyet bejárva. Ugyanebben a rendeletben szeptember 15-e után felszabadították az addig tilalmas részeket is, tehát mindenhol megindulhatott a szüret. Természetesen továbbra is szervezett formában, hegybírói, dézsmaszedői felügyelettel és engedéllyel: „czédula nélkül pedig senkinek sem lészen szabad szedni..’.' A rendelet külön felszólítást tartalmazott a szekérutak őszi, szüret előtti rendbe tételéről.

Előfordult olyan eset is, mikor Szekszárd mezőváros vezetősége (esküdtek és hatvanosok) a hegybíró aláírásával megerősítve engedélyt kértek az uradalomtól a szüret mielőbbi megkezdésre az Előhegyen: „...megvizsgálásra kimenvén” a szőlőt „rész szerint rodhadni, rész szerint pediglen jó álapotban tapasztaltuk lenni, ellenben az üdönek mustohasága végett további károkozásainkból, hogy nagyobb károkat ne szenvedjük, mostan reánk jövő leg közelebb az héten megesendő pénteken és szombaton, az fehéret’,’ hétfőn pedig a teljes szüret felszabadítását kérték. Tehát 1799 szeptemberében nem a hegy két oldala, hanem a fehér és a kék szőlő szedése között tettek különbséget.79

A késő feudális kor szőlőműveléséről kevés adatunk van. Az uradalom nem tette kötelezővé az

76 ÉGETŐ 2001, 25.

77 ÉGETŐ 2004, 12.

78 MNL BaML XI. 605. o. 1794.

79 MNL BaML XI. 605. o. 1799.

485