Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 38. (Szekszárd, 2016)

Fuksz Márta: A Tolna vármegyei hegyközségi artikulusok és a Szekszárdi Közalapítványi Uradalom hegybéli rendtartása 1839-ből

éves munkálatokat, de a kiadott rendeletekből kitűnik, milyen elvárásai voltak és pontosan meghatározta az érte járó munkabéreket. így, ha a tulajdonos nem maga munkálta meg szőlőjét családtagjaival együtt, az éves munkafolyamatok elvégeztetése kiadásokkal járt. A birtokosnak ez akkor volt a legfájóbb, ha - egy-egy rossz évben - mikor tönkrement a szőlőtermés nagy része, a bevétel nem hozta vissza a ráfordításokat.

1794-ben a szüret idejére felfogadott szőlőszedőknek ebéddel 6, ebéd nélkül 7 krajcárt volt köteles fizetni a gazda. „Gázotoknak” azaz a szőlőtaposóknak ebéddel 12, ebéd nélkül 14, míg a szőlőt hordó „puttyony”-osoknak ebéddel 15, a nélkül 17 krajcár volt a járandóságuk.80

Az 1803-as „limitatio” szerint a „mindenféle munkásoknak bére következendő képpen határoz- tatott" meg:

„Szent Josef” (március 19.) „naptul Szent Mihál” (szeptember 29.) „napig:

Kapásoknak, búj toknak, meczöknek, karrózoknak 18 kr.

Azonföllül ebéd kenyér nélkül, fölöstökömre, ebédre, uzsonnára, vacsorára egy ital bor, idő közben pedig bor adni tiltva lészen.

Kötözőknek, gyomlállónak, trágyát hordónak 9 kr.

Puttonyosnak 15 kr.

Gázolónak 12 kr.

Szedőnek 7 kr.

Gyűjtőknek 12 kr.

Mindenféle munkásnak ebéd kenyér nélkül és bor a fehér szeméinek bor nem adatik.

Szent Mihál naptul Szent Josef napig 15 kr. Ebéd nélkül 3 kral többet.

Szőllő közé kukoricát vetni tiltva lészen.

Aki ezen rendeléseket által hágja, ha Nemes 12ft-ra, ha pedig Nemtelen 12 pálcza ütésekre bün- tettessenek.”81

A bérek megállapítása nem csupán a napszámosok érdekeit szolgálta, de ezzel próbálták elejét venni, hogy egymás szőlőmunkásait magasabb bér ígéretével magukhoz csábítsák a szőlősgazdák vagy vincellérek. Amit egyébként a szabályzat tiltott és büntetett.

A századforduló idejében a szőlőbeli munkák a metszéssel és a tavaszi kikapálással kezdődtek. Ezek a munkák az időtől függően február és április hónapokra estek. Az árszabásokból látszik, hogy a kapálok és metszők 18 karjcár napi bért kaptak fejenként, ezen felül ebédet, naponta négyszer bort. A munka közbeni italfogyasztást a később kiadott uradalmi rendtartás is megtiltotta. Asz- szonyoknak az ebéd mellé pedig nem fizették a bort. A második kapálást a szőlő elvirágzás után (általában júniusban) végezték el. A munkákat ekkor a vadhajtások letörögetése (hónaljazás) lassította.82 Ezt követte a szőlő kötözése, melyre munkásonként 9 krajcárral kellett számolni. A harmadik kapálásra szüret előtt, általában augusztusban került sor, a szőlő érése előtt. A szüreti munkák szintén jelentős összeggel terhelték meg a birtokosok éves költségvetését. A puttonyosok, a gázlók (szőlőtaposók) és szedők 1 napra ebéddel együtt összesen 34 krajcárt kaptak. Az év utolsó kapálására, a bekapálásra szüret után került sor.

Mivel ebben az időben kapásokban83 számolták a szőlő területét, érdemes megnézni mennyi költsége és mennyi haszna volt 1 kapás szőlőnek a feudális kor végén. Ha az éves költségeket ösz- szeadjuk 2 forint 22 krajcár ráfordítással műveltettek meg 1 kapás szőlőt. Ekkora területről átlagos időjárási viszonyok mellett körülbelül 3 akó bort szüreteltek, ami 4-5 forintot ért. Ha leszámítjuk, hogy a napszámosokat etetni (ebéd), itatni (bor 4 alkalomra) kellett, hozzászámoljuk a szállítási

80 MNL BaML XI. 605. o. 1794.

81 MNL TML SZKU 1803.

82 TÖTTŐS 1987, 24.

83 1 kapás szőlő jelentése: akkora terület, amit egy ember 1 nap alatt megkapál. Természetesen ez függött a terület földrajzi adottságaitól, a kapás életkorától stb. A Szekszárdi-dombvidéken 150-250 négyszögöllel lehetett számolni. A történeti kutatások általában 200 négyszögöllel számoltak 1 kapás szőlőt. 1 négyszögöl=3,6 m2.

486