Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 38. (Szekszárd, 2016)
Fuksz Márta: A Tolna vármegyei hegyközségi artikulusok és a Szekszárdi Közalapítványi Uradalom hegybéli rendtartása 1839-ből
összességéből kitűnik, hogy a jogszokásokon alapuló, mindennapi vitákat, kis összegű károkat és apró bűnöket bírálta el a hegybíróság intézménye. A vagyonilag jelentős hátrányt okozó vagy erkölcsileg elfogadhatatlan magatartást tanúsító vétkeket uradalmi eszközökkel torolták meg. A hegybíróság döntése ellen fellebbezésre az úriszéken volt lehetőség (1. r. 15. c.). Ha az úriszék döntését sem fogadta el az egyik fél, feljebbviteli fórumként ugyanúgy lehetősége volt a vármegyei törvényszékhez fordulni a megszokott törvényi eljárások útját követve. A janyai hegybéli szabályzat összességében a munka zavartalanságát, folyamatos és ellenőrzött menetét, ezen kívül a vagyon- és tulajdon védelmét biztosította a szőlőhegyen. Mindezeket azért, hogy - az uradalom érdekeit szem előtt tartva - a földesúri járandóságok beszedése biztosítva legyen. A janyai szabályzatot már valójában a megnövekedett szőlőterületek miatt a közigazgatás elősegítésére és a rendészeti feladatok ellátásának megkönnyítésére adta ki az uradalom. A rendtartás szövegét érdemes összevetni a bátaszéki uradalom 1809-es rendtartásával.70 Véleményem szerint tartalmát és funkcióját tekintve a bátaszéki szöveg állhatott közelebb a szekszárdi uradalom 1812-es szabályzatához. Feltevésem arra alapoztam, hogy mind a szekszárdi, mind a bátaszéki uradalom kamarai igazgatás alatt állt. Mindkettő a pécsváradi kerületbe tartozott, főtisztjük ugyanaz volt. Eltekintve attól a ténytől, hogy bevételét előbbi az Egyetemi Alapnak, utóbbi a Collegium Theresianum-nak fizette, mint tulajdonosuknak.71 A hasonlóságot indokolhatja még a kiadási időpont közelsége is. Elképzelhető, hogy „központi” kérésre született meg a szöveg mindkét esetben, bár erre utaló konkrét forrást nem találtam.72 A bátaszékivel történő összehasonlítás azon feltételezésen alapszik, hogy az 1839-es janyai rendtartás szövege szintén hasonló volt - ha nem ugyanaz -, mint a szekszárdi uradalom 1812-es szabályzata. A bátaszéki szöveg bevezetőjében a rendelet létrehozásának indokául az elszaporodó lopásokat, a rend fenntartását és ezzel együtt a vagyon védelmét nevezték meg. A szöveget nem bontották két részre. 37 cikkelye a hegyközség szervezeti felépítését, a tisztségek megválasztását, a rend fenntartását és főként a büntetések kiszabásának módját és nagyságát részletezte. Szembeötlő a különbség a vezetőségi testület megválasztásának folyamatában. Abban az esetben, ha a földesuraság nem támogatott konkrét személyt, a hegybírót az uradalom által ajánlott 3 aspiráns közül kiválaszthatta a közösség. Kinevezése mindig három évre szólt. Ez a „szabadság” nem változtatott a tényen, hogy az uradalomhoz lojális ember került a pozícióba. Az esküdteket {„két vagy négy Esküiteket”) és hegyőröket vagy más néven hegymestereket a közösség választotta egy évre, de kinevezésükhöz az uradalom jóváhagyását kellett kérni. A hegyőrök száma nem derült ki a szövegből, csak a kiválasztás oka: „minden kisebb hegyre egy, nagyobb hegyre két Hegyőröket rendellyenek.” Sajnos a fizetések összehasonlítására sincs módunk, mert a Janyai szőlőhegyen holdanként adták meg a gazdák által kifizetendő összeget, itt pedig éves lebontásban. A hegybíró évente 70 forintot kapott, melyet az uradalom fizetett ki. Ez az összeg több volt, mint a városi tisztséget viselő bátaszéki városbíróé (50 forint). Az esküdtek szintén nem „húztak” éves bért, ők a bírságokból befolyt összegből részesedtek. A hegymestereknek évente 200 forintot fizetett a hegyközség, melyet felosztottak maguk között. A „Hegyi 7awdcs’’szükségére minden szőlőtulajdonostól pénz szedett be a hegyközség. A nagyobb présházak {„több alkalmatosságbul álló”) tulajdonosai 1 forint 30 krajcár, míg a „kisebbek” 1 forint hozzájárulást fizettek. Ilyen jellegű teher a szekszárdi uradalom szőlőbirtokosait nem sújtotta. A rendelet figyelmet érdemlő pontja a bíró és az esküdtek személyének védelme. Ha valaki szid70 MNL TML Közgy. ir. 10:33/1811. 71 BORSY 2014,115. 72 A négy tolna megyei szöveg közül a györkönyi (Meszlényi) és a teveli (Dőryek) világi földesurak által kiadott, saját birtokukra érvényes szabályzat, melyekkel jelen tanulmány keretei között nem foglalkozom. Természetesen az összehasonlítás a későbbiekben hasznos eredményeket hozhat. 482
