Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 38. (Szekszárd, 2016)

Fuksz Márta: A Tolna vármegyei hegyközségi artikulusok és a Szekszárdi Közalapítványi Uradalom hegybéli rendtartása 1839-ből

pálca ütés járt érte (2. r. 9.c.). A hegytörvényben foglalt legmagasabb büntetés új út kialakításáért, kivájásáért járt. A szőlőhegyek kialakításakor vagy új szőlőparcellák kijelölésekor az uradalom és a hegyközség tisztségviselője is jelen volt. Gondosan ügyeltek a parcellák elhelyezkedésére, párhuzamosságára, a közöttük lévő utak, árkok kialakítására. A szőlőhegy legfontosabb részei a szekérutak voltak, melyen a szőlők megközelítése történt, beleértve a földesúri dézsmaszőlő szállítását is. A Szekszárdi-domvidéken, ahol a löszutakat folyamatosan mosta és mélyítette a víz, az oldaláról leszakadt partfal pedig járhatatlanná tette az út alját, különösen fontos volt a karbantartás, „...köteles lészen minden gazda a régi útját megtartani, és senki magátol a Hegybíró hite és engedelme nélkül ujj utat vágni, és az útnak fenekét vagy oldalát ásni ne merészelje, a kárnak és költségnek megtérítésén kívül 24 ft vagy pálcza büntetés alatt’.’ Ilyen magas büntetési tétellel csak ebben az esetben találkozunk. A megrongálódott részeket természetesen ki kellett javítani, a leszakadt partfal földjét el kellett hordani és a gödröket fel kellett tölteni az útszakaszért felelő szőlős gazdának (2. r. 3. c.).

Az árkok és vízi utak tisztán tartása, kipucolása szintén az erre a feladatra kijelölt gazda feladata volt. A vízelvezetést úgy kellett megoldani, hogy a szőlőrendekben kárt ne okozzon. Ellenkező esetben a kárt meg kellett téríteni, de az összeg %-ét a hegyládába kellett fizetni (2. r. 2. c.).

A szőlőhegyen történő gyümölcstermesztésről, a fák ültetéséről csak egy cikkely tesz említést. A rendeletben nem nevezik meg a támogatott gyümölcsfákat, csak arra térnek ki, hogy a ritka lomb- koronájú, kis árnyékot adó fákat engedélyezik (2. r. 13. c.). Az országos gyakorlat szerint az őszibarackfákat és a szilvafákat tűrték meg a szőlők között, de azokat is csak ritkásan. A gyümölcsfákat főként a szőlők lábához vagy a szőlőhegy fölé ültették.62 Nagyobb kiterjedésű összefüggő gyümölcsösöket ott hoztak létre. A szőlősorok közé vetett kukoricát és egyéb termények tartását azonban minden szabályzatban tiltották.63

Bevett gyakorlat volt a felszólítás után bizonyos idő elteltével a többszöri büntetéspénz kiszabása is. A szekszárdi rendtartás egyes esetekben 15 napot adott a hibák elhárítására. Azt követően a hegybírónak joga volt mással megcsináltatni a kárt, de a pénzösszeget az elmulasztó személlyel fizettették meg. Ezen felül pedig 2 Ft büntetést is kiróttak rá, amit a hegyközség kasszájába kellett utalnia (1. r. 7-10. c.).

A hegybírók kiemelt feladatai közé tartozott a „restek és gondtalanok” felszólítása, az elmaradt, meg nem művelt szőlők rendbe tétele. A szőlőhegyen folyó munkáknak meghatározott ideje volt, kezdve a metszéstől, a kapálásokon át a szüretig. A műveletlen, elhanyagolt szőlők, nemcsak a növénybetegségek melegágyai voltak, hanem termést nem hozó szőlőnek dézsmaadója sem volt, ami a földesúri vagyont rövidítette meg. A meg nem művelt vagy egy évre parlagon hagyott szőlő tulajdonosát első évben megintették nyilvánosan a heggyűlés alkalmával. A második évben szőlőjét „dob szó alatt” ellicitálták, azaz kibecsülték. A földet ekkor új tulajdonos vette át, de az előző bérlőt a földesúrnak ki kellett fizetnie (2. r. 1. c.). Ugyancsak az éves munkarendhez és az adó befizetéséhez kapcsolódott a szüreti rendelet. A szekszárdi uradalom hosszan elnyúló borvidékén fehér és kék szőlőt is termesztettek. Az eltérő szőlőfajták és az egyes domboldalak különböző klimatikus viszonyai és eltérő földrajzi adottságai miatt nem egyszerre szüretelték le a szőlőt. Az uradalom tisztsége a hegybíró és a város tisztségviselőinek javaslatát meghallgatva állapította meg minden évben a szüret pontos időpontját a különböző dűlőkben és domboldalakon.64 A fehér és kék szőlőket általában külön szedték. Tilos volt a meghatározott idő előtt a szőlő szedését megkezdeni. Ennek oka az volt, hogy az uradalom megbízott tisztségviselői ekkor szedték be az éves adót, a dézsmát a szőlőbirtokosoktól. Tehát a korai szüret az uradalom megkárosításával járt volna. A szabályt megszegők büntetése éves szőlőtermésüknek elkobzása volt.

Szintén kiemelt feladataik közé tartozott a nyári munkák fokozott felügyelete és az ott dolgozó napszámosok ellenőrzése. Megszabták a munka idejét, mely „napkeltétől napnyugtáig” tartott. A

62 ÉGETŐ 2004, 30.

63 MNL TML SZKU 6. doboz 1803.

64 MNL BaML XL 605.0.1794.

479