Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 38. (Szekszárd, 2016)
Fuksz Márta: A Tolna vármegyei hegyközségi artikulusok és a Szekszárdi Közalapítványi Uradalom hegybéli rendtartása 1839-ből
két, méghozzá holdanként 8 garast58 kaptak ketten 1839-ben. Sajnos nem ismerjük a szőlőterület nagyságát 1839-ben. A rendeletből azonban tudjuk, hogy két emberre volt szükség a janyai szőlők őrzéséhez. (1. r. 3-4. c.).59 A hegyközség vezető testületét egy meghatározott napon évente újraválasztották. A gyűlésnapok időpontja országosan eltérő volt. Általában 2-3 alkalommal hívták össze a szőlőhegy birtokosait, melyen mindenki köteles volt megjelenni. Ellenkező esetben pénzbírsággal sújtották. Gyakori időpont volt Szent György-napja vagy húsvét ideje.60 A janyapusztaiaknak József-napját (március 19.) jelölte ki az uradalom a „két hegybéli Esküditek” megválasztására (1. r. 2. c.). Bár a rendelet nem tért ki a hegymesterek helyzetére, valószínűnek tartom, hogy őket is ekkor fogadja fel a hegyközség. Az uradalom által kijelölt hegybíró is ekkortól töltötte be tisztét egy évre, azzal a kikötéssel, hogy „erkölcstelen és példátlan maga viselete, vagy kötelességének tunyasága” esetén a hegyközség kérhette új hegybíró megválasztását. A megválasztott tisztségviselők a közösség tagjai és a szolgabíró jelenlétében tették az esküt (1. r. 1. c.). A tisztségek megújításakor mindig felolvasták a hegybéli articulusok mind a 42 pontját, hogy az új tagok is megismerhessék a hegyen érvényben lévő szabályokat és „senki magát tudatlanságból ne menthesse” (2. r. 27. c.). Az évi második hegygyűlésre szüret után - „midőn a Dézma behordatott gyűlés tarttaván” - került sor, melyen szintén köteles volt megjelenni mindenki, ugyanis ekkor tartották meg az éves pénzügyi elszámolásokat. A szüret időpontjának változó volta miatt a gyűlés ideje is változott minden évben. Egyéb éves gyűlésről nem szól a rendtartás, de ha az egész közösséget érintő súlyos probléma orvoslásáról volt szó, akkor évente több alkalommal is „dob szó alatt megrendelt időben” hegygyűlést hívhattak össze. A megválasztott tisztviselők legfontosabb feladatai közé tartozott a kapuk, utak, árkok és gyepűk ellenőrzése, rendben tartatása. A szőlőhegy a valóságban is zárt földrajzi egységet alkotott, melyet minden oldalról kerítés vett körül. Ez a védőrendszer legtöbbször természet adta határokat jelentett, árkokat, buckákat, gyepűket. Ahol erre nem volt lehetőség, ott kapukkal ellátott, vesz- szőből font, karóból készített mesterséges kerítéseket hoztak létre. A lehatároltságnak nemcsak rituális-vallásos funkciója volt, a lopásokon kívül ezzel próbáltak védekezni a vadkárok és emberi hibából okozott károk (legelő háziállatok, elengedett kutyák) ellen is. A vagyonvédelem biztosítása mint egyik legfőbb szegmense a rendeleteknek, egyetlen szövegből sem hiányozhatott. Általában, ahogy sem a szekszárdi, sem a bátaszéki szövegben, a védőhatár elkészítésének módját, technikáját nem írták elő.61 Azonban felhívták a figyelmet arra, hogy az erdők védelmében „a gazdák elevengyepüket és kerittéseket neveljenek", ahol lehetséges, „hogy a palánkolás és sövény fonat miatt az erdők ne pusztuljanak” (1. r. 6. c.). A szőlőhegy fizikai rendezettségét, gazdaságosságát segítette elő a szőlőhegyen kialakított utak, szekérfordulók, hidak rendben tartása, melyek a gyalogos és szekeres közlekedést segítették elő. Pontosan kijelölték mely birtokos mely gyepű és útszakaszt tartja karban saját szőlője mellett. A közösen használt részek javítását szintén közös megegyezés alapján felosztották az egyes birtokosok között. A közösség által kijelölt utakat és a birtokhatárt jelző természetes (kövek, fák) vagy mesterséges határjelek elmozdítása tilos volt, és büntetést vont maga után. A hegybíró két esküdt- jével évente ellenőrizte az ember vagy természet (víz, földcsúszás) okozta károkat és büntették kijavításuk elmulasztását, melyet egyébként a hegymesterek is kötelesek voltak jelenteni. A természeti károk elhárítását, a megrongálódott hidak javítását a hegyközség közös kasszájából fizették. Szigorúan büntették, ha valaki a kijelölt utakon kívül más szőlőjén járt át. 12 forint büntetés vagy 12 58 1 garas értéke 1/20-ad forint volt, azaz 3 krajcárt ért 1857-ig. 59 Ha 1859-es adatot vesszük alapul, 55 ha=95,5735 hold. Holdanként 8 garast, azaz körülbelül összesen 764 garast=38 forint fizetést kaptak ketten. Természetesen ez csak egy hozzávetőleges kalkuláció. 60 ÉGETŐ 2001, 39. 61 ÉGETŐ 2004, 28. 478
